A hazautazás napja. Nem tudom miért, de már hatkor kipattant a szemem, hétig hánykolódtam, aztán elkezdtem pakolni. A vásárolt kaják elhelyezése kisebb kihívást jelentett. Nyolckor hozták a reggelit, elbúcsúztunk, elindultam. Hál' Istennek nem esett (nagyon).
Reggel kilenckor indult a vonat Bolognaba, fél tíz után már a szemerkélő esőben baktattam az előre kijelölt kávézóba. Amiről lepattantam, hétvége lévén zárva volt. Két lépéssel odébb ittam egyet. Nem tudom, az ajánlott milyen lehet, mit tudhat még, de ez nagyon jó volt.
A telefonomon szépen bejelölve minden, gondoltam elmegyek a legtávolabbi néznivalóig, onnan csurgok vissza a pályaudvar felé. A San Domenicoban kezdtem. Mivel Bolognaról csak rövid leírások voltak a telefonomon, kizárólag Szent Domonkos síremléket néztem meg, mint utóbb kiderült, hiba volt. Lett volna még egy-két dolog (faragott barátok kórusa, egy Lippi festmény, egy Giunta Pisano feszület, a kerengőről nem is beszélve). Majd legközelebb. A Michelangelonak tulajdonított angyalt a sír jobb oldalán azért lefényképeztem (nyilván borzalmasan sikerült).
Átsétáltam a Santo Stefanoba. Majd ott ragadtam. Egyszerűen nem bírtam elmenni. Már az különleges, hogy három templom bejárata nyílik egy igen érdekes formájú és nagyon hangulatos térre. Az egész olyan, mint egy labirintus. Itt egy kerengő, ott egy kápolna, még egy kerengő, még egy kápolna; hihetetlen. Gyengém a középkor, órákig el tudok nézelődni egy valójában teljesen üres templombelsőben.
Van egy kis múzeum is, semmi különös, néhány „csemege”. A shop is valahogy „normálisabb”, mint amilyenek lenni szoktak. Kamalduliak által készített illatszereket árulnak. Meg kegytárgyakat persze. Vettem két szappant, gondoltam indulok tovább, de nem sikerült. Nem hajtottam magam, századszor is körbejártam az egészet.
Nem maradt más hátra, mint erős vágtában elérni a transzferbuszt, ami nem akkor indult, amikor gondoltam, de jó volt így. A reptéren az utolsó 2 euró 60 centemből benyomtam két csokis croissant és eseménytelen repülés után a férjem karjaiban landoltam Ferihegyen.