Az alapvetően fotózással kapcsolatos kifejezés egy, a baráti társaságunkban elhangzott poén csattanója volt. Ennek ellenére meglepően pontosan írja le azt, mi hogyan utazunk.

Hosszan exponálni fókuszáltságot, elmélyültséget, felkészültséget és rengeteg munkát jelent.

Bizonyos helyekre koncentrálunk. Pontosan tudjuk, mi érdekel. Ez pedig Európa. Egyelőre nem vágyunk máshová. Annyi mindent nem láttunk még.

A lehetőségekhez képest felkészülten utazunk. Aminek lehet, annak utána nézünk. Legyen az szállás, étterem, közlekedés, de leginkább a kultúra. Szeretjük a természetet is, de ami valójában érdekel, az a művészet. És az emberek.

A választott hely látnivalóiból felkészülni elmélyültséget igényel. Rengeteg olvasást. Útikönyveket is, persze, de életrajzokat, szépirodalmat még inkább. Néha történelmet, vallástörténetet, művészettörténetet is.

Kíváncsiak vagyunk, nyitottak, de tudni szeretnénk, mit látunk. Legtöbbször – mivel nem vagyunk különlegesek és érdekesek – megnézzük a kötelező látnivalókat. Az aprólékos feltérképezésnek köszönhetően viszont mindig találunk rejtett kincseket is.

Csak egy évtizede vált hobbinkká az utazás, de annyi fényképünk, élményünk, felfedezésünk van, hogy szeretnénk másokkal is megosztani. Ezért született ez a blog.