Apuleius • 5 nap
II. Károly navarrai királyt, akit a történelem Rossz (vagy Gonosz) Károlyként ismer, s aki Navarra egyik leghosszabb ideig uralkodó királya volt, a 14. század egyik legvitatottabb uralkodójaként tartják számon. Hírnevét ravaszsága és ügyes manipulációi alapozták meg, amelyekkel gyakran kijátszotta ellenfeleit, hogy megerősítse hatalmát.
Károly ügyes politikus volt, aki Franciaország és Anglia között egyensúlyozott, de kegyetlensége és önző döntései miatt sok ellenséget szerzett. Uralkodását intrikák, kiszámíthatatlan lépések és ellentmondásos tettek jellemezték, amelyek hozzájárultak hírhedt becenevéhez, s talán francia király is akart lenni, amelyre, mint II. János francia király vejének, akár esélye is lehetett volna.
Többször is felmerült, hogy Károly mérgezéssel próbált megszabadulni politikai ellenfeleitől, amely csak tovább erősítette kegyetlen hírnevét. Franciaországgal és Angliával is szövetségeket kötött, ahogy éppen az érdekei megkívánták, ami zavart keltett mindkét nagyhatalomban - főként, mert éppen zajlott a százéves háború.
Egyes történészek szerint Károly olyan megállapodásokat kötött, amelyek alattvalói számára súlyos adóterheket jelentettek, hogy külföldi katonákat fogadhasson. Annak ellenére azonban, hogy kegyetlenségéről híresült el, uralkodása alatt támogatta a művészeteket és az építészetet, különösen Navarra területén.
A történelem így Rossz Károly néven ismeri II. Károly navarrai királyt, aki II. János francia király lányát, Johannát vette feleségül.
Károly végül majdnem négy évtizedes uralkodás után, 54 évesen halt meg, eléggé borzalmas körülmények között.
Egy 1803-as angol nyelvű beszámoló alapján a király pánikba esett, mert úgy érezte, hogy nem tudja a végtagjait használni, s az orvos "elrendelte, hogy tetőtől talpig tekerjék be pálinkával átitatott vászonruhába, hogy legyen benne egészen nyakig, mint egy zsákban." Jean Froissart krónikás szerint azonban a (korabeli fogalmak szerint) már idős király utasította a szolgáit, hogy melegítsék fel az ágyát egy hideg este - de talán az első a valószínűbb.
Éppen éjszaka volt, így "a palota egyik női ápolónője, akit a pácienst magába foglaló ruha varrásával bíztak meg, amikor a nyakhoz ért, mint fix ponthoz, ahol a varrását be kellett fejeznie, szokás szerint csomót kötött; de még maradt egy hosszabb cérnavég, s ahelyett, hogy azt szokás szerint ollóval elvágta volna, a gyertyához folyamodott, amely azonban azonnal lángra lobbantotta az egész ruhát."
Így a szolgáló figyelmetlensége miatt az ágynemű is lángra kapott, az alkohol miatt a tűz gyorsan elharapózott. A király sikolyai komoly riadalmat keltettek az udvarban, s bár a jelenlévők megpróbálták eloltani a tüzet, ez rendkívül nehéz feladat volt.
A király végül súlyos égési sérüléseket szenvedett, majd az orvosi szobába szállították. Az akkori kezdetleges orvosi eszközökkel próbálták ugyan enyhíteni fájdalmait, de a sebek elfertőződtek, s Károly még két hétig szenvedett a sérüléseitől.
Az esemény végül II. Károly halálához vezetett, aki két héttel a baleset után, miközben folyamatosan, szinte elviselhetetlen fájdalmakat élt át, meghalt. A halála megdöbbentette az embereket, és nagyon sok legendát szült, amelyek néha eltúlozták a történteket.
Ez a tragikus eset élesen szemben állt Károly manipulatív és hataloméhes hírnevével, így halála emlékeztette az embereket arra, hogy a sors mennyire kiszámíthatatlan lehet.
