Magam sem tudom hogyan, de néhány napos firenzei városnézésünk - némileg váratlanul - az Utolsó vacsora tematika köré szerveződött. 
Nagyon hevenyészve és felületesen: a kolostorok ebédlőjének (refektórium) falát díszítő, az Utolsó vacsorát ábrázoló freskók a cenacolo-k. A pillanat, amelyet ábrázol:
Máté Evangyélioma 26. rész
21. És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
22. És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
23. Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
25. Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
Hihetetlenül érdekes összehasonlítani a képeket. Nézhetjük például a háttereket.
Vagy összehasonlíthatjuk az apostolábrázolásokat.
Esetleg elgondolkodhatunk azon, Júdás melyik képen miért ott ül, ahol; János tényleg alszik-e vagy csak
János a Mester nagy szivén pihen (Juhász Gyula: Az utolsó vacsora)
Júdás legtöbbször az asztal innenső oldalán:
Mit csinál János?
Nem először jártunk Firenzében. Ez a túra nem az első alkalomra való. Viszont ha valaki beleszeret a városba, semmiképp ne hagyja ki.
