Nem akartam már írni Rómáról, gondoltam volt elég, de aztán jönnek a kérdések: három napra megyünk, hol lakjunk, hova menjünk, mit csináljuk. Semmit, sétáljatok! Gondoltam adok néhány ötletet, ha nem akartok belépőkre költeni. Bár nem akarnám megmondani, ki hogyan olvasson egy blogbejegyzést, de a képgalériákat érdemes végigböngészni.

Kezdetnek egy térkép, az egy tematikába tartozó látnivalók azonos színnel:

 Ez pedig a link, ha valaki aprólékosabban bogarászna:

https://www.google.com/maps/d/edit?mid=15-Ev9TpRfvxAVWbpHlVqMXYcbGjc0NM&usp=sharing 

Ha van egy hely, ahol mindenki megfordul, az a Termini pályaudvar környéke. Induljunk innen. Menekülve a zűrzavartól keressük az akváriumot. A 19. század végén haltenyésztő létesítményként és akváriumként üzemelt, ma az Építészek Háza. Van városfalmaradvány a kertben, kedves portás, aki bemutatja az épületet és nem kedves másik, aki rám szól, hogy ne merjek a fűre lépni.

Két lépésre a halaktól várnak a macskák. A Piazza Vittorio Emanuele II egy park, amelyet nem olyan régen szépen rendbe tettek. Külön engedéllyel látogatható az egyik sarkában álló nimfeum maradvány, meg az ún. Porta Magica. Kívülről is nagyon impozáns. Keresve valami rejtett bejáratot bukkantam rá a macskakolóniára. Akkurátus eligazító táblák: mit csinálj és mit ne, hogy támogasd a macskákat és hogy ne, kik várnak gazdára és kik laknak itt. Láthatóan jó dolguk van.

Sokan nem így gondolják, de szerintem ha 3 napunk van, nem feltétlenül kell bemenni a Colosseiumba és a Forum Romanum területére. Van egy-két hely, ahonnan kívülről is lenyűgöző. Közelítsünk például a Parco del Colle Oppio irányából, ahonnan ez a látvány fogad:

Aztán akár körbe is lehet sétálni.

Innen már úgyis a tömeggel sodródunk végig a Via dei Fori Imperialin, de ne hagyjuk magunkat. Mielőtt fölmennék a Cordonatan, csak vessük rá egy pillantást és térjünk el jobbra.

Egy kevéssé ismert kilátópont vár, a Palazzo Caffarelli terasza. Van persze kávézó, nem olcsó, viszont nem jó és ingyenes tetőterasz meglepő panorámával.

Ha megcsodáltuk a Campidoglio-t, keressük meg a tér jobb oldalán induló kissé rejtett átjárót. Íme a Forum Romanum. 

A tér másik oldalán, a Ara Coeli templomhoz vezető oldalsó lépcső tetejéről nagyszerűen szemrevételezhetőek a Császári fórumok, a templomban pedig - igény szerint -  Pinturicchio jellegzetes freskói.

Nem bírom ki, hogy ne tegyem be a kedvenc "látképemet" a Palatinusról. Igaz, hogy kissé távolabb van, a Circo Massimo másik oldaláról mutatja meg magát, de akárhányszor arra járok, eláll a lélegzetem. 

Tökéletesen megértem azt is, aki - ha már Rómában van - szeretne sétálni a romok között. Ízelítőnek, ingyen a Teatro Marcello-t javaslom. Kicsi, rendezett, táblázott, kevéssé látogatott. Ráadásul még útba is esik.

Sok mindent láttunk, ideje megpihenni. Mivel ingyenességet ígértem, nem vedéglátóipai egységeket ajánlgatok, hanem mutatok egy kertet a város közepén. Az egyik legforgalmasabb és leglátogatottabb tér: Piazza Venezia. Egy kevésbé látogatott múzeum, a Palazzo Venezia. Ahol lepihenhetünk, elcsöndesedhetünk, az pedig a Palazzo kertje.

Van még egy pihenős ajánlatom, amit teljesen véletlenül fedeztem fel, pedig mindennek a közepén van: Villa Aldobrandini. 

Amúgy biztatnék mindenkit, hogy nézzen be a kapualjakba. Igazi csodák várnak. Ez például a Trevi kút mellett, ahol amúgy is mindenki megfordul.

Ha kinyomorogtuk magunkat a Trevi környékén, nem messze tőle, újabb ingyenes meglepetés vár: a Galleria Sciarra. Egy kis átjárólház, ha nem tudsz róla, észre sem veszed, pedig kár lenne kihagyni.

Ez meg az udvar, ahol megállt az idő, a Campo dei Fiori környékén, oda úgyis elmész, ha Rómában vagy.

Bár igyekszem mindenkit lebeszélni, hogy 3 napos úton múzeumokba menjen, de egy kivételt azért teszek. Főleg mert a Navona és a Campo dei Fiori között van. Ingyenes. És bár nem egy egetrengető gyűjtemény, de az épületben sétálva remekül elképzelhetjük hogyan is élnénk egy ilyen helyen. Museo Barracco.

Maradjunk még a belvárosban, csak kicsit távolodjunk el a tömegtől. A Piazza del Popolót szintén mindenki útba ejti, ha másért nem, a vásárlás miatt. Két keresztutcával arréb szinte egyedül sétálgathatunk az egyik kedvenc utcámban, a Via Marguttán. Rövid és nagyon hangulatos.

Aminek mindenképp bele kell férnie egy bármilyen rövid római utazásba, az a Trastevere negyed. Ami titkos helyek nélkül is elragadó, de egy különös udvart itt is ajánlok. Dús növényzet, régi szökőkút, a fülkében meg egy márvány nimfa.

Szóval a Trastevere. A negyed, ahová bármikor érdemes elsétálni. Bulizóknak este-éjjel, nyugalomra vágyóknak délelőtt, délután. Menni az orrunk után és tátani a szánkat. Parkocska van itt is, kipihenni magunkat.

És akkor dicsekednék is egy kicsit: minden alkalommal, amikor itt jártam, megpróbáltam bejutni egy helyre. Sok szerencse és a csillagok együttállása szükséges, de sikerülhet. A San Giovanni Battista dei Genovesi kolostora. Persze ingyen. Azt hiszem itt szerenék lakni.

Már csak egy hely hiányzik a "első Róma" kötelező programjából, ez pedig a Szent Péter tér a Bazilikával. Ez ingyenes program, de akit izgat a tudat, hogy átjusson a falakon, az nézze meg a Teuton temetőt (Campo Santo Teutonico). A tér bal oldalán, az oszlopokon kívül van egy kevéssé ismert bejárat. Két svájci gárdista őrzi, akiket német nyelven kell megszólítani, mondván a Teuton temetőt szeretnénk megnézni. Egy szokásos ellenőrzés után szabad az út. Aki a Bazilika alatti katakomba-túrára váltana jegyet, annak is ezt a bejáratot kell használni, ilyenkor a jelszó: Ufficio Scavi. A temető kicsi, nem olyan régen tették rendbe, tehát nagyon szép. (Ha bejutottunk, haladjunk célirányosan, kóvályogni tilos, azonnal megjelenik valaki, aki finoman kitessékel.)

Na jó, ha már itt vagyunk a Szent Péter téren, akkor még végigsétálhatunk a Passeggiata del Gelsomino-n, ami a Via della Stazione Vaticana végén rejtőző lépcsőkről közelíthető meg (vagy a San Pietro vasútállomás egyes vágánya mentén sétálva). Valószínűleg jázminvirágzáskor mutatja legszebb arcát (fogalmam sincs mikor), de így sem volt rossz. Egy egész más szögből gyönyörködhetünk a kupolában. Mellesleg az a vatikáni vonatállomást is megnézhetjük.

A vázlatként írt hosszú, ingyenes listámnak még csak a felénél járok... De három napba, pihenőkkel, kávékkal és kajálással nem nagyon fér több. Róma kimeríthetetlen, ezért első alkalommal csak egy ismerkedést javaslok. Semmit nem kell tennünk és ömlik ránk a szépség. Meg a történelem, meg a hangulat. Meg a zaj, a kosz és a tömeg. Barátkozzunk velük és döntsük el, visszajövünk-e még valaha. Ha igen, akkor elmélyülhetünk és eltávolodhatunk. Megismerhetjük a belvároson kívüli, igazibb Rómát. De az már egy másik lista.

A képekért köszönet a férjemnek, a legszebbeket mind ő készítette.