Az első részben azzal kezdtem, hogy Riminibe biztos nem. De a környék érdekel. Kerestem hát néhány tömegközlekedéssel elérhető helyet és nem csalódtam.
Mindig minden a Negronival kezdődik. Klasszikus olasz koktél: 1 egység gin, 1 egység Campari, 1 egység rosso vermut. Némi jég és narancshéj. Már az érkezés éjszakáján sikerült találom egy autentikus helyet, ahol a környéken élők múlatták az időt. A kislány nem sajnálta belőle a vermutot… Kilenc euró, átlagos árfekvés, messze a jótól.
Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Van-e olcsó repülőjegy Olaszországba? És ha igen, hova?
Hát oda biztos nem. Én meg a tengerparti hentergés... Szó nincs róla. Aztán ránéztem a térképre. Nagyon jó helyek vannak arrafelé. És maga a város is meglepett. Először Riminiről írok, a következő részben eszünk-iszunk, majd megmutatom a környéket.
Elugrottam három napra Velencébe. Aki a látnivalók jegyzékére kíváncsi, az ne olvassa tovább. Nem csináltam semmit, csak mászkáltam. Kerültem a turistákat, kerestem a helyieket.
Soha nem gondoltam volna, hogy elmegyek egy ilyen útra. Úszó város a tengeren? Egy hét semmittevés és pihenés? Hát én biztos nem. Már megint nagyot tévedtem. Egy szép, kerek évforduló kapcsán kipróbáltuk. Különleges élmény volt. Még nem tudom, akarom-e újra, de hálás vagyok, hogy legalább egyszer átélhettem.
Már el is felejtettem, hogy milyen bájos és élvezhető város Verona. Nem éreztem különösebb indíttatást, hogy újra elmenjek, de aztán egy különleges alkalom mégis visszavitt.
A nápolyi szerelmet vártam. Azt a meghitt, misztikus, kicsit sötét és félelmetes mégis otthonos és boldog érzést. De ez nem Nápoly és nem szerelem. Ez Palermo. Nyüzsgő és személytelen főváros, az arab-normann világörökség lelőhelye, a csúnya kutyák városa.
Sosem hittem ezekben az elugrom 3 napra Szicíliába utazásokban, de ismét tévedtem. Jó menetrenddel, alapos szervezéssel, szezonon kívül, látni lehet a csodákat.