A már megszokott nyári, barátos-bringás-országfelfedezős utazásunk célpontja idén is az Őrség volt. Tavaly leraktuk az alapokat, idén mélyfúrásokat végeztünk. (És sokat ettünk.) Bár az időjárás lehetett volna még kegyesebb, azért nem panaszkodhattunk. Erdei séta, tóban fürdés, bringatúra, kultúra. 

Érkezésünk estéjén erős programmal indítottunk. Pont aznap volt Szarvas József Pustol a hó című önálló estjének előadása a viszáki Kultúrpajtában. A végén arra gondoltam: ha semmi más nem fog történni ezen a héten, már megérte eljönni. Aztán persze történt. (Képek)

Bemelegítésként másnap a már jól ismert és szeretett Hársas tóhoz indultunk. Tavaly komoly problémáink adódtak a turistautak táblázottságával és minőségével. Idén örömmel fedeztük fel, hogy rengeteg az új festés, a tájékoztatás is működik hellyel-közzel.

Nem készült sajnos fotó az egyik legtöbbet látott tábláról, amellyel úton-útfélen találkoztunk. Bárhonnan bárhová mentünk, a Kömpe szeme irányába mutató nyilak ott voltak. Fogalmunk sem volt, mi az. Aztán megtaláltuk. Hogy is mondjam... Állítólag a szalafői Felsőszer dombján épült kilátóból öt szer is látható. Hát nem tudom. Persze megnéztük és azt kell mondjam nagyon kellemesen éreztük magunkat.

Kicsit elkalandoztunk a Hársas tavi túrától... Tehát: könnyű dolgunk volt, a zöld jelzés a szállásunkkal szemben indul és egyenest oda vezet. Egy-két helyen elférne még némi tereprendezés, de gyalogosan tökéletesen járható, bringával kissé küzdelmes lenne, de megoldható. Aki erre jár, feltétlenül tegyen egy kört a büfénél, remek ugyanis a lángos.

A környék legismertebb tava a Vadása. Tavaly kimaradt, idén pótoltuk. Fürdéshez hideg volt és annyira nem nyűgözött le minket. A közelben van egy sokkal szebb. Azért mutatom:

Nem messze a Vadása tótól, Zalalövőn található a horgászatra és fürdésre egyaránt alkalmas Borostyán-tó. Gyönyörűen karbantartott, füves terület, kiépített lépcsőkkel, játszótérrel, büfével, árnyékkal. Sajnos itt is csak nézelődni tudtunk.

A tófelfedezéseket egy előre foglalt programmal kötöttük össze. Voltunk már hasonló helyeken és nem rajongtam érte, de a szőcei tőzegmohás láprét nagyon bejött. A Lápok Házában van egy nagyon jó, interaktív kiállítás. Feltétlenül ajánlom megtekintésre, de mindenképp a lápjárás előtt!

Kértünk csoportos vezetést, ami igen jó ötletnek bizonyult. A terület egyénileg is járható, de a szakszerű információ és a lelkes magyarázat sokkal élvezetesebbé teszi az egészet.

Erre a napra még egy tervezett programunk volt. Ami meghiúsult. Nem a mi hibánkból. Eredetileg egy ebéddel egybekötött alpakafarm látogatás volt a cél. Teljesen véletlenül derült ki, hogy ebédet nem kapunk, mert egy nagyobb csoport érkezik. Hát jó. A megbeszélt időpontban landoltunk, a megadott címen ez a kép fogadott.

Hívtuk a tulajdonost, aki nem vette fel. Azóta sem tudjuk, mi történt. Mindegy is, az alpakákat azért megtaláltuk.

Több bringatúrát terveztünk a hétre, de egy-kettő az eső miatt elmaradt. Egy elég jól használható honlapról  mindenki kiválaszthatja az érdeklődésének, kondíciójának megfelelő túrákat. Mi az Őrség-3-mal próbálkoztunk, nem teljes sikerrel. Nem emlékszem pontosan hogy volt, de a nagyrákosi tájházig eljutottunk.

Eddig nagyjából minden rendben volt:

Aztán ennél a résznél porszem került a gépezetbe. Első felindulásunkban majdnem nekikezdtünk a bokorritkításnak.

Ember legyen a talpán, aki ezt észreveszi. Szóval van még min dolgozni. Hamar elengedtük a dolgot és természetesen hazataláltunk, de a valahol, valamikor letértünk a kijelölt útról.

A legjobban az ún. szertúrát élveztem. A dombok tetején, erdőirtásokon kialakított telepeket a nyugati határ védelmére vezényelt őrállók hozták létre. Bővülésükkel ún. szerek jöttek lére, amelyek az egymástól távolabb eső házcsoportokat és az őket elválasztó mezőket, réteket, völgyeket jelentik. Az eredeti településszerkezet megmaradt, manapság több szer alkot egy-egy települést. Sokat bejártunk, nekem Csörgőszer volt a kedvencem.

Gyöngyösszeren, a legújabb térképről kinézett, jelzett úton akartunk átvágni, amikor furcsa dologgal találkoztunk. Egy nyitott sorompón díszelgő tábla szerint kutyákkal és fegyverrel (!) őrzött magánterületen készültünk áthatolni. Beóvakodtunk, ahol is közölték, az út nem vezet sehová, viszont privát. Ahogy a szer másik része is. Ezen kicsit elgondolkodtunk…

Sokszor jártunk már a pityerszeri skanzenben (Őrségi Népi Műemlékegyüttes), de most a bringatúra keretében hátulról támadtunk. Továbbra is nagyon szeretem és a tavalyi vezetés után most nem a házakat, hanem a növényeket, meg az őshonos gyümölcsfákat nézegettem.

A tavalyi poszt végén feltett kérdést, megérdemel-e még egy esélyt az Őrség, megválaszoltuk. Igen.

Ebben a posztban még többet használtam a barátok által készített fotókból, amiért ezúton is hálás köszönettel tartozom. Mint ahogy az együtt töltött és ismét remekül sikerült nyaralásért is.

Ha te is így szeretnél utazni és segítségre lenne szükséged, keress bátran!