Három évvel ezelőtt már járunk Berlinben. Nem lett a kedvenc városom. Most egy születésnapi túra keretében ismételtünk. Tartózkodva a kultúrától, a lazulásra fókuszáltunk. Arra, amiben Berlin verhetetlen.

Hozzávalók: egy hét szabadság, egy összeszokott baráti társaság, egy felkészült túravezető, 6-8 kerékpár és két-három autó. A végeredmény pedig: elképesztő tájak, vízesésekkel és barlangokkal; középkori várromok, templomok és freskók. A kevéssé ismert Gömör-Torna régió felfedezése.…

Egy ország, ahol nincs, ami nincs. Hegyek a síelőknek; erdők, szurdokok, fennsíkok, barlangok, vízesések a túrázóknak; tenger a nyaralni vágyóknak, elbűvölő városok az épített örökség kedvelőinek. Három éghajlat, alig több,mint kétmillió lakos, mindez egy zsebkendőnyi területen.  

Mi a teendő, ha ragaszkodunk remekül síelő barátaink társaságához, annak ellenére, hogy már a lejtők látványától is kiver a víz? Ötletek nem-síelőknek.

Érvek és ellenérvek egy ötnapos decemberi városlátogatás tapasztalatai alapján  

Keresztül-kasul bejártuk már Selmecbánya belvárosát, fedezzük fel a környéket! Bármennyi időnk van, nem fogunk unatkozni. Látogathatunk kastélyt és bányát, fürödhetünk tóban és termálvízben, eltévedhetünk a túra- és tanösvények útvesztőjében.  

Ha pár napunk van utazni és nem akarunk repülőre szállni, Selmecbányáig kell csak eljutni. Minden van, ami egy valamirevaló utazáshoz kell: ékszerdobozszerű belváros, gyönyörű panoráma, számtalan kirándulóhely és termálfürdők. Ráadásként 24 tó közül választhatunk.  

Már két napja megjöttünk Berlinből, mégis nehezen szánom rá magam az írásra. Hiába a szokásos, alapos felkészülés, a tudatos nyitottság és a prekoncepció hiánya, ezzel a várossal nem estem szerelembe. A szürke, néha nyálkás időjárás és a hatalmas építkezések sem segítettek kapcsolatunk…