Keresztül-kasul bejártuk már Selmecbánya belvárosát, fedezzük fel a környéket! Bármennyi időnk van, nem fogunk unatkozni. Látogathatunk kastélyt és bányát, fürödhetünk tóban és termálvízben, eltévedhetünk a túra- és tanösvények útvesztőjében.

Termálfürdők és bányatavak

Mivel a szállásokat általában csak délután foglalhatjuk el, nem tűnik rossz ötletnek délelőtt elindulni és egy kisebb, bellegszencsei (Podhajska) kitérővel közelíteni. Itt található egy fürdő, amelyben a feltörő, 80°C-os forrás összetétele majdnem teljesen megegyezik a Holt tengerével. Egyszóval sós meleg vízben áztathatjuk magunkat.

A folyamatos fejlesztés alatt álló komplexumban wellness részleg és ún. vitális világ is helyet kapott. Sajnos a meglehetősen bonyolult, szlovák nyelvű árjegyzékkel nehezen boldogultunk, így végül egy három órás wellness jegyet sikerült vásárolni. Ha nem segített volna egy magyarul is beszélő úriember, még mindig ott állnánk a kassza előtt. (Képek)

Szeretjük a keretes szerkezetet, termállal kezdtünk, termállal végeztünk. Szinte kitérőt sem kell tenni, hogy egy fantasztikus programmal zárjuk ezt a néhány napot. Szklenófürdő (Sklené Teplice) a Selmeci-hegység lábánál fekszik, körülbelül 15 kilométerre Selmecbányától. Már a képek alapján beleszerettünk a helybe, ami nem okozott csalódást. A délelőtti időpont miatt csak két fürdőház volt nyitva. Választanunk kellett Mária Terézia és a barlang között. Némi vívódás után a barlang mellett döntöttünk.

Nem bántuk meg. Imádom a forró vizet, de ez a 42°C-os, amely hűtés nélkül közvetlenül a barlang-medencébe folyik, nekem is kihívást jelentett. A barlang egy „öblében” ki lehet ülni a sziklákra, így a hely – a forró pára miatt – gőzfürdőként is megállja a helyét. A fürdési idő 20 perc, zuhanyzás és a helyben kapott lenvászonba tekerőzés után egy hölgy a relaxációs szobába kísér, majd miután elhelyezkedtünk a takaróval bélelt nyugágyban, alaposan bebugyolál. Egy hatalmas akváriumban halak úszkálnak, körülöttünk a halványan megvilágított barlang meg a halk, andalító zene. Az igazi ínyencek egy masszázzsal teszik fel az i-re a pontot. Nem egy fiatalos program, de ha már - negyven fölött lévén - senior jeggyel aláztak meg a kasszában, legalább élvezzük. Még egy rövid séta a parkban, ahol meglepve tapasztaljuk, hogy az ivókútnak nézett oroszlánnak is forró víz csurog a szájából.

Mi ezeket láttuk, de a műfaj rajongóinak még számtalan lehetősége van. Szintén nem messze Selmecbányától, Vihnyén (Vyhne) található a Vihnyepeszerényi Paradicsom (Vodný Raj). A képek alapján én inkább nyáron mennék ide, de csak akkor, ha a közeli  kőtengert már megnéztem.

A retro hangulat kedvelőinek valamint a szív- és érrendszeri betegséggel küzdőknek Szliácsot (Sliač) ajánlanám.

Amit viszont sehogy sem sikerült felderíteni, az a gyűgyi (Dudince) gyógyfürdő. Hazaúton megálltunk, körbejártunk valamit, de úgy tűnt, leginkább szállodákról van szó, amelyeket külsősök is látogathatnak. Ha jól bogarásztuk ki az árakat – elég drágán. Van strandfürdő is a városban, de az szeptember 15-én bezárt.

Van tehát miből válogatni télen-nyáron, öregen-fiatalon egyaránt. Bár nagyon kedvelem az épített fürdőket, ezen a környéken - főleg nyáron, családdal - mégis inkább a tavak mellett tölteném az időt. Van belőlük bőven. 

Az eredetileg teich-nek nevezett víztározó tavak rendszere egyedülálló technikatörténeti emlék. A gátakkal elzárt völgyekben felduzzasztott vizet bonyolult árok- és alagútrendszeren keresztül vezették felhasználási helyükre, a bányák környékére. A vízi energiát leginkább a bányavíz kiszivattyúzására használták.

Ottlétünk során jó néhányat érintettünk. Először a Glanzenberg tanösvény mentén található Nagy Vízellátó (Veľká vodárenská) mellett haladtunk el.

Majd a legmagasabban (801 méteren) található Ottergrund következett, de mivel épp eltévedtünk, mert a Kapusta Milan tanösvény elég rejtélyesen kanyarog, nem sok kép készült.

Útban hazafelé láttuk a Klingert, de közelebbről csak másnap tudtuk megnézni. A városból egy szép sétaúton érhető el és bár vize az egyik leghidegebb a bányatavak közül, ez a helyieket láthatóan nem zavarja, még ősz végén is többen fürödtek a tóban.

Szemerkélő esőben érkeztünk a legnagyobb tóhoz, a bacsófalvihoz (Počúvadlo). Ha egyre van időnk, ez legyen az. Nem csak mérete és kiépítettsége miatt, hanem mert remek túraútvonalak kiindulópontja is; megmászhatjuk a Szitnyát, de sétálgathatunk tanösvényeken is. A rossz idő miatt most nem a legszebb arcát mutatta.

Kirándulások gyalogszerrel és autóval

Ha már a kirándulásoknál tartunk... Nem teljesítménytúrára indultunk, de a régi város romjai, amelyek az Óhegy (Glanzenberg) tetején láthatók, izgatták a fantáziánkat. Meg kellett dolgozni az élményért, főleg, hogy közvetlenül a Kálvária után másztunk fel, de a látvány kárpótolt.

Ezen a helyen már a kelták bányásztak ércet; a város keletkezését elbeszélő legenda is ide köthető (ezüst- és aranyhátú gyíkok, melyek arany- és ezüst lelőhelyre vezették a Sebenitz nevű pásztort; innen a két gyík a város címerében). Itt vetették meg lábukat az első telepesek a 12. században. Ők építették az erődítményt, amelynek romjai még ma is láthatók.

Ha végképp semmi kedvünk erőfeszítéseket tenni, üljünk autóba és guruljunk át Szentantalba (Svätý Anton). A Koháry-Coburg kastély a hozzá tartozó parkkal jó néhány órás programot kínál.

Szerencsénk volt, még a nyári nyitvatartás idején érkeztünk, így a 26 történelmi emlékszobát, a kápolnát, az oratoriumot és a vadászati tárlatot magába foglaló nagy körútnak nevezett vezetést választottuk. (Télen csak rövid túrákat tartanak.) Az indulásig hátralévő időt a parkban töltöttük.

Bár a vezetés szlovák nyelven folyt, viszont olyan gazdag, mindenre részletre kiterjedő, fényképekkel ellátott magyar nyelvű füzetet kaptunk, amelynek segítségével ugyanolyan tempóban tudtunk haladni, mint a többiek.

Értelemszerűen fotózni nem lehetett, de kedvcsinálónak a hivatalos honlapról (amelyen virtuálisan bejárhatjuk a kastélyt) kölcsönöztem néhány fotót.

Minden, ami bányászat

Legnagyobb falatként a végére maradtak a bányászattal kapcsolatos látnivalók. Mindennemű ismeretek hiányában nem bocsátkoznék részletekbe a telérek és tárók világával kapcsolatban, inkább megmutatom, merre induljon, aki egy kicsit szeretne képbe kerülni.

A Szabadtéri Bányamúzeum (bányászati skanzen) rögtön két lehetőséget is kínál. A felszínen bányászati épületeket, berendezéseket, gépeket valamint geológiai kiállítást találunk.

De ha már eljöttünk idáig, semmiképp se hagyjuk ki a földalatti vezetést. Indulás óránként.

A vezetés szlovák nyelven folyt, de kaptunk háttéranyagot. Sajnos elég vékonyka volt...

A megadott időben elindultunk. Filmvetítéssel kezdtünk. Remek, laikusok számára is tökéletesen érthető felvezető a múzeumról és a bányászatról. Több felirattal elérhető, magyarral is. Haladtunk a második állomásra, ahol ez a tábla fogadott:

Hosszas válogatás után kis bányászlámpácskáinkkal elindultunk.

Majd alászálltunk a Bertalan-táróba.

Körülbelül másfél órát töltöttünk a bányában és mivel egy szót sem értettünk az előadásból, meg kellett elégednünk a lent található fényképekkel és a háttéranyaggal. Viszont a legértékesebb kiállított tárgyat, a 19. századból való földalatti lójárgányt, mely az egyetlen szlovákiai példány, előzetes felkészülésünk alapján fölismertük. Nem fotózgattunk, de ez a kép - a karácsonykor pihenőidejüket töltő vájárokról - szíven ütött.

Aki úgy érzi, másfél óra sok a jóból, választhat másik megoldást. Teljesen véletlenül - az egyik városi séta alkalmával - bukkantunk erre:

Épp kettő előtt voltunk valamennyivel, már készültem a rosszindulatú megjegyzésre, hogy persze itt sem úgy vannak a dolgok, ahogy, amikor kedélyes kis csapatot láttunk közeledni. Mivel előzetes bejelentkezéssel működik a dolog, a vezető javasolta, hogy menjünk másnap délre. 

Kíváncsi voltam mit hagytunk ki. A Glanzenberg táró az egyik legrégebbi a selmeci régióban. Mivel bányászok generációi építették az aknák vízelvezetésének céljából, nevük is van: öröklődő tárók. Népszerűségét híres látogatóinak köszönheti (uralkodók, a bécsi udvar császári vendégei), akiknek tiszteletére emléktáblákat helyeztek el. További érdekessége a kőből kifaragott császári lépcső. Azért egyszer megnézném.

Ha pedig végképp csak tíz percünk van bányászni, irány a Szentháromság tér. A Berggericht (Hellenbach ház) udvaráról nyílik a Mihály táró, 75-80 méter hosszú, sok szájtátással is öt perc alatt végigjárható. A belépő 0,5 euro.

A mi öt napunkba ennyi fért, lehetett volna több is, kevesebb is. Megszerettük a várost, visszakívánkozunk a környékre, hisz van még felfedeznivaló bőven. Búcsúzóul néhány kép még, innen-onnan.