Több mint tíz nap Umbriában és kínlódom az írással. Felemás. Talán ez a jó szó, felemás. Vannak helyek, amelyeket mindenkinek látnia kellene. A Marmore vízesést, a föld alatti Narni-t vagy Civita di Bagnoregio-t. Az őszi fényeket, színeket; a középkori városokat a dombok tetején vagy a dombok között rejtőzve.

Vannak helyek, amelyek minket elbűvöltek ugyan, de másnak jelentéktelenek. Vannak továbbá olyanok, amelyeket láttunk, de a mi ingerküszöbünket nem érték el, másnak viszont csodásak lehetnek.

Jöjjenek a kedvencek, amik számunkra fontosak voltak. 

40 kilométerre Perugiától, 482 méter tengerszint feletti magasságban, több száz éves történelemmel vár egy zsebkendőnyi falu, Montone. A délutáni szieszta idején a legnagyobb esemény a viharos szél miatt feldőlt betontalpú napernyő felállítására tett kísérlet illetve a szétgurult virágcserepek összeszedése volt.

Szerb Antal óta mindenki ismeri Gubbio nevét. Mihály gyalog, mi a „kalitkás” felvonóval közelítettük meg a város fölött magasodó Sant’ Ubaldo kolostort.

Lent a városban római kori színház és felfedezésre váró kacskaringós utcák.

Akár egy egész napos kirándulás is tervezhető a Terni közelében található Marmore vízeséshez. Többféle túraútvonal és elképesztő látvány fogad. A zsilipeket csak meghatározott időpontokban nyitják meg, így ajánlatos előre tájékozódni, hogy Európa legnagyobb mesterséges vízesését teljes pompájában láthassuk.

Arrone-t hosszan kell keresgélni a térképen. Igazából nincs is ott semmi különös. Aztán arra jártunk. Üldögéltünk a bárban. A gyerekek megrohanták a helyi pékséget, követtük őket. A legjobb valamit ettük. Majd sétáltunk kicsit.

Őszintén? Láttam egy képet az arrone-i templomról. Meg akartam nézni. Benyitottunk, nyitva volt.

1979-ben hat fiatal barlangkutató földalatti kamrák egy csoportját fedezte fel Narniban. A vezetett túra egy 12. századi templomban indul, majd egy római ciszternában folytatódik, hogy a végén az inkvizíciós bíróság kihallgató helyiségébe érjünk, amelyből egy cella nyílik, az ott sínylődők „falfirkáival”. Kihagyhatatlan program.

Kihagyhatatlan maga a város is. Érintetlen, a barokkizálástól megmenekült templomaival, turistamentes utcáival.

La città che muore. A haldokló város. Délutáni fényben és árnyékban egyszerűen káprázatos.

Civita di Bagnoregio-t 2500 évvel ezelőtt etruszkok alapították. A tufára épült város eredeti kiterjedését földcsuszamlások csökkentették; épületeik, házaik földrengések következtében a mélybe zuhantak. Ma néhány állandó lakosa van csak, megközelíteni pedig egy hosszú gyaloghídon lehet.

Ha odaköltöznénk - szigorú feltételek mellett - használhatnánk robogót (láttunk is egy hölgyet); ha pedig turistaként érkezünk, ilyen kis szállítójárművekkel hozzák fel a csomagjainkat.

Piccola Venezia umbra. Umbriai kis Velence. Borgo dei Ruscelli. Patakok faluja. Rasiglia, a 13. században épült falu, melyet számtalan forrás táplál. Az utcákat átszelő patakok működtették a malmokat, szolgáltatták a vizet a gyapjúfestő műhelyeknek, mosodának.

Szellemváros. 1971-ben Bisellinek még 12 lakosa volt. Az 1997-es földrengés során (ismét) súlyosan megrongálódott. Azóta néptelen. 

Templomában még jól láthatók a középkori freskók maradványai.

A szellemfaluból a castelluccio-i lencseföldek felé haladva (ahová végül nem érkeztünk meg) benéztünk Norcia-ba. 2016. október 30-án 6,5-es erősségű földrengés rázta meg a települést. Ma - két évvel az esemény után - ilyen:

Úgy tűnhet, a kötelező látnivalókat kihagytuk. Ez persze nem igaz. Mert vannak helyek, amit mindenkinek látnia kell. A Szent Ferenc bazilika Assisiben, az San Brizio kápolna az orvietói dómban, Gozzoli freskóciklusa a montefalcoi Szent Ferenc komplexumban vagy a Ponte delle Torri Spoletoban. De ezekről annyit írtak már, hogy hozzátenni úgysem tudnék semmit.

Umbria nem a legismertebb régiója Olaszországnak. Szomszédja, a népszerű Toszkána árnyékot vet rá. Talán nem véletlenül. Látnivalói – egy-két kivétellel – kevésbé jelentősek, városai fésületlenek, tájai vadabbak.

Én szerettem, mert valódi volt. Valódi emberekkel, valódi városokkal. Iskolába járókkal, földet művelőkkel; néhol omló vakolatú, kopottas épületekben. Valódi szépség egy valódi életben.