Szerettem volna azt írni, hogy egy Tisza-tavi nyaraláshoz csak egy kerékpár és több tonna szúnyogirtó kell, de ez nem teljesen igaz. Strandidő híján főleg nem az.
Kerékpározásra készültünk, a fürdőhelyek végigpróbálására, de az időjárás közbeszólt. Meg az edzetlenségünk. Adja magát a tókerülő túra, de a bemelegítő körök után egyértelmű volt, hogy ez most elmarad. És bár nagyon hangulatos a gáton haladó bringaút, egy idő után számunkra kissé ingerszegény.
Amit semmiképp sem érdemes kihagyni, az a poroszlói Ökocentrum. Ide bringával érkeztünk, így a hátsó bejárat felől közelítettünk; mindenkinek ajánlom, aki elkerülné a hosszas sorban állást. Két felnőttnek is több órás program, gyerekkel akár egy napot is el lehet itt tölteni.
A kombinált jegy tartalmaz egy körülbelül ötven perces hajókázást a poroszlói medencében. Nem vártam sokat egy csoportos túrától, de ez nagyon jó volt. Felkészült vezető, érdekes információk, kis ráhangolódás, hogy el tudjuk dönteni, érdekel-e ez a műfaj.
A másik kedvelt célpont a központi épületben található látványosság, Európa legnagyobb édesvízi akváriuma. Nem vagyok nagy halrajongó, de az a folyosórész, ahol körbevesz a víz és fölöttem, mellettem jönnek-mennek a halak, az tényleg lenyűgöző. És ki ne hagyjuk a vidraetetést!
A parkban nagyjából minden van: állatok, tájház, játszóterek.
Az első szó, ami a Tisza-tóról eszembe jut, a nyugalom. Talán a mindenütt jelenlévő víz vagy a természetes közegükben élő állatok tehetnek róla, de egyszer csak lelassulunk. Úgy tűnik minden a helyén van. Különösen a második túránkon, az óhalászi szigeten éreztem ezt.
Olvastam erről a helyről és valami romantikus téveszmétől vezérelve azt hittem, egy elsüllyedt falut fogunk látni: vízben álló romokat, kikandikáló tornyokat. Persze, valaha lehetett így, de a burjánzó növényzet gyorsan átvette az irányítást a terület felett.
A Tiszafüred – Óhalászi sziget túrát – szállásadónk javaslatára – egy cégnél foglaltuk, így nyaralásunk legjobb programját sikerült összehozni. Kifejezetten emlékezetes volt az a hatalmas busa, ami játékos jókedvében majdnem beugrott a csónakba; meg a hattyúmama, aki veszélyben érezve kicsinyeit harci pozíciót felvéve indult felénk.
Három órát hajóztunk, gyönyörű helyeken jártunk, rengeteg állatot láttunk és ami a legfontosabb: jobbnál jobb történeteket hallottunk.
Az óhalászi szigeten lévő település ősbirtokát még Szent István adományozta az egri egyházmegyének. Tiszahalásznak a 19. század közepén 352 lakosa volt, vadászatból, halászatból, állattartásból éltek. 1876-ban az árvíz elpusztította a falut. Mindössze három ingatlan maradt épen, így az átköltöztetés mellett döntöttek. A Schlunek Lőrinc szatmári püspök által adományozott helyre telepítették át az itt élőket. A terület – az adományozó tiszteletére – az Újlőrincfalva nevet viseli.
Jelenleg a sziget csak egy kis kikötőn keresztül közelíthető meg, a parton álló kilátóból körbenézhetünk az egész tavon. Egy kis ösvény vezet az emlékkereszthez.
Életemben nem hallottam még hallépcsőről, így pont ideje volt, hogy megnézzünk egyet. A Kiskörei Vízlépcső mellett található Közép-Európa legnagyobb ökológiai folyosója, amely egész évben biztosítja a halaknak a szabad vándorlás lehetőségét. Van egy kémlelőnyílás, ahol nézegetni lehet a halakat. Hosszú percekig álltam előtte. Volt benne valami végtelenül megnyugtató. Meg izgalmas is, amikor a teljes képernyőt betöltő, hatalmas harcsa evickélt át a sodrásiránnyal ellentétesen. Akit mélyebben érdekel a dolog, nézegetheti a webkamerát.
Az arborétumot romantikus lelkűeknek kifejezetten ajánlom, a kis tó környéke a híddal, a padokkal és a hihetetlen nyugalommal elég csábító.
Azért van, amit sikerült felújítani. A 19. században épült tiszadobi Andrássy-kastély 2015 óta látogatható. A főépület és a mögötte lévő angol kert szép lett, de a birtok többi részén lenne még tennivaló.
Az állandó kiállítás csak vezetéssel látogatható, az ideiglenes – rendezvény miatt – éppen zárva volt. A túrák elméletileg óránként indulnak, de most, a 15 fős létszámkorlátozás miatt félóránként kezdődnek. A kedvenc a Rippl-Rónai által tervezett, Róth Miksa által készített üvegablak.
Útban jövet-menet benéztük Tiszacsegére, ahol a magántulajdonban lévő Vay-kastély nem látogatható, de nincs is nagyon mit nézni rajta.
Ami érdekes, az a történet: a kétezres évek elején az ingatlan akkori tulajdonosa állami támogatásból felújította a kastélyt, amely szállodaként üzemelt. A működtetés azonban botrányos volt, átvert vendégek, fogyasztóvédelmi büntetés, adósságfelhalmozás, bezárás. Az új bérlők a hasznosítás új módját választották, marihuánát termesztettek az épületben. 2014-ben buktak le. A helyiek csak annyit láttak, hogy az ablakokban éjjel-nappal égett a villany. Ezt már egy ott vendégeskedő úrtól tudtuk meg, akivel a kastély kapcsán elegyedtünk szóba.
Nincs nyaralás gasztronómia nélkül, így mutatok pár helyet, ahol jól éreztük magunkat. Mivel a leggyakoribb közlekedési eszköz a kerékpár, a bringaút mentén lépten-nyomon találunk valamit. Mi kettőt próbáltunk. A nagy hírnévnek örvendő HelloHal a tiszafüredi Szabics kikötővel szemben található. Némileg túlárazott, de a kaja remek.
Már első, ismerkedő bringázásunkkor elhaladtunk előtte, később visszatértünk és nem bántuk meg. Az 5350 névre hallgató egység legnagyobb vonzereje a víz fölött libegő kiülős rész. És a kajára sem volt panasz.
Tiszafüreden laktunk, kipróbáltuk az Öreghalászt. Nekünk bejött, a csülökből a másnapi vacsora is megvolt.
Poroszlón két figyelemreméltó helyet is találtunk. A Füzes Sajtműhelybe egy búcsúreggelire tértünk be, de bármikor mehetnénk. A karamellás tejtől könnybe lábadt a szemem. Nem is emlékszem, mikor ittam hasonlót.
A sajtostól nem messze – a szintén híres – Rétesház. Enni már nem bírtunk, így vittünk mindenből, ami volt. Nem voltunk egyedül ezzel. Aki helyben fogyasztana, annak ott a kert.
Régóta szemeztünk már a Tisza-tóval, most végre eljutottunk. Henyélős, fürdőzős nyaralást terveztünk – ez mondjuk nem jött be. Bringázni, hajózni tökéletes hely, horgászoknak egyenesen paradicsom, rossz idő esetén küzdeni kell a programokért. A települések – egy-két kivétellel – nagyon szépen rendben tartottak, tiszták, virágosak, nyugalmasak. Mindenki, akivel találkoztunk kifejezetten jófej volt; kedves, segítőkész, kommunikatív. A szúnyogokkal meg együtt kell élni. Úgyhogy menjetek bátran, jó hely nagyon!
