Egy ország, ahol nincs, ami nincs. Hegyek a síelőknek; erdők, szurdokok, fennsíkok, barlangok, vízesések a túrázóknak; tenger a nyaralni vágyóknak, elbűvölő városok az épített örökség kedvelőinek. Három éghajlat, alig több,mint kétmillió lakos, mindez egy zsebkendőnyi területen.
Harmadszor jártuk Szlovéniában, így kilépve a kötelező Bled-Bohinj-Predjama-Postojna négyszögből, rejtett kincsek nyomába eredtünk. Ljubljana tökéletes kiindulópont. Földrajzi elhelyezkedése miatt bármerre indulunk, nem fogunk csalódni.
LJUBLJANA
A főváros sokak számára ismerős: vár, hidak, folyópart, óváros.
Ahhoz, hogy a várat teljes pompájában lássuk, ügyeskedni kell. Menjünk fel a Nama nevű bevásárlóközpont hatodik emeletére. A liftből kilépve egy vendéglátóipari egységbe jutunk. Kisétálva a teraszra élvezhetjük a panorámát. A kifeszített szúnyoghálótól pedig próbáljunk elvonatkoztatni.
Különösen szerettük a hajókázást a Ljubljanica „csatornán”. Van rövid és hosszú program, de választhatunk ebéddel, vacsorával összekötött bulihajót is.
Persze nem csak hajókázni lehet.
Ha már a rakparton járunk: péntekenként reggel 10 és este 8 között Open Kitchen a piac területén. A sátrakkal benépesülő téren szlovén és nemzetközi ételek, hagyományos és modern éttermek kínálatából választhatunk.
Szombatonként a Breg rakparton művészeti és kézműves vásár, vasárnap délelőtt bolhapiac.
Aki valami különlegesre vágyik, látogasson el a Metelkovaba. A volt jugoszláv nemzeti hadsereg katonai laktanyája helyén álló házak ma az alternatív városi kultúra központjaként működnek.
Többször feltűnt egy igen érdekes épület, a Nemzeti és Egyetemi Könyvtár. Havonta egy alkalommal külsősök számára is látogatható. Mi sajnos lecsúsztunk róla, de ha valaki épp akkor arra jár, ne hagyja ki.
Elfáradt? Olvasgasson egy kicsit a fák alatt! Különböző helyeken, különböző időpontokban, könyvek, újságok, nyugágyak. Ingyen, természetesen.
TEMPLOMOK, KOLOSTOROK
Útban Ljubljana felé, Žiče határában áll az egykori karthausi kolostor. Franciaországból hívott szerzetesek kezdték építeni a 12. században.
A középen magasodó Keresztelő Szent János templom romjai hihetetlen látványt nyújtanak.
Ha a tengerre igyekszünk, térjünk le Hrastovlje felé. A szlovén Isztria egyik legfontosabb műemléke a 13. századi Szentháromság-templom (Cerkev Sv. Trojice).
Belsejét – beleértve az összes falat és a mennyezetet – 15. századból származó freskók díszítik. Kellemes meglepetés, hogy magyar nyelvű audio guide is van. A képek pontos azonosításában a lézerpálcával mutogató pénztáros néni segít. Sajnos tilos a fotózás, így csak innen kölcsönzött képeket tudok mutatni.
Ljubljanától indulva alig fél óra kell, hogy megérkezzünk Stičnaba. Itt áll Szlovénia legrégebbi, a ciszterciek által alapított, még ma is működő kolostora. Története a 12. századig nyúlik vissza.
Falai között működik a Szlovén Kereszténység Múzeuma, de az angol nyelvű vezetés során a refektóriumot, a kerengőt és a templomot is megnézhetjük. Tömegtől nem kell tartani, délután négykor mindössze mi ketten voltunk.
VÁRAK ÉS VÁROSOK
Némi túlzással ugyan, de elmondható: bármerre indulunk előbb-utóbb belefutunk egy várba. Válasszuk azt, ami a legközelebb van! Budapestről indulva elsőként Celje,a Cilleiek központja esett útba.
Az útról szemlélve impozáns látványt nyújtott, a helyszínen azonban az indiai klipforgatás volt a leglátványosabb. Meg a várárokban kialakított kávézó.
Škofja Loka az ismert városok közé tartozik, van vára és gyönyörű belvárosa, amit sajnos a zuhogó eső miatt nem tudtunk felfedezni. A várban található múzeum három emeletén régészeti, történelmi, kulturális, művészettörténeti, néprajzi és természettudományi gyűjtemény kapott helyet. Mindenből egy kicsit típusú. Külön látogatást nem ér, bár a magyar nyelvű leírás itt is nagyon jól esett. Fotózni sajnos nem tudunk, így kölcsönképekkel próbálok kedvet csinálni.
Utazásunk végén, már hazafelé tartva, nem messze a magyar határtól mindenképp álljunk meg Ptujnál. A változatosság kedvéért van vár, egészen jó kiállításokkal.
Ptuj óvárosa hangulatos részletekkel.
Ráadás ajándékként ottlétünkkor épp várjátékokat tartottak.
Aki még nem járt Szlovéniában úgyis elmegy a Bledi tóhoz. Lepje meg magát, nézzen be Radovljicaba! Egy óra is elég rá, ha éppen sietni kell. Nekünk nem kellett.
Ljubljana és Radovljica között félúton Kranj városába érünk. Sajnos a legizgalmasabb programról, az óváros alatti alagútrendszer bejárásáról lecsúsztunk, de azért tettünk egy sétát.
Szlovénia tengerpartja igen-igen rövidke. Néhány város, néhány strand. Izola, Piran, Portorož. Meg a lekikötővárosozott Koper. Valóban az. Nem is fürdeni való. Csak hangulatnak. Ha mondjuk hiányozna egy cseppnyi Olaszország. Az ötszáz éves velencei fennhatóság nem múlt el nyomtalanul.
A TERMÉSZET SZÉPSÉGEI
A végére tartogattam a legnagyobb csodákat. Fenntartom, hogy ez az ország mindent tud, de természeti szépségei egyszerűen lenyűgözőek. Különlegesek, érdekesek és mindenhol ott vannak. Mert hol találunk még egy folyót, amely elbújva a föld alá, majd 40 kilométert kanyarog, hogy aztán az Adriába torkolljon? A Škocjan-barlangrendszer nem véletlenül az UNESCO Világörökség része. Sajnos a belépők ára elég borsos, főleg, ha mind a két túrán végigmegyünk. Ettől függetlenül – bár láttunk már híres barlangokat – ebben a műfajban a legjobbak között van. Fotózni persze tilos,így csak a túra második részéről vannak képek.
Már nem emlékszem, hogyan kavarodtunk arra, de egyszer csak ott álltunk a télen síterepként működő Velika Planina kabinos felvonójának alján. Szerencsénk volt, néhány perc múlva indulhattunk fölfelé. A „csúcs” két menettel érhető el, a kabinos után átülhettünk volna egy kétülésesbe, de mi inkább túrázgattunk egyet.
Tudtuk persze, mi vár ránk – szétszórt pásztorkunyhók a fennsíkon – , mégis; amikor megpillantottuk őket egyszerűen tátva maradt a szánk. Aztán elméláztunk rajta, milyen lenne itt karácsonyozni... Mert persze vannak bérelhető házikók is.
De a java még csak ezután jött. Bogarásztuk egy kicsit a kapott térképet, amely feltűnően sok természeti látnivalót ajánlgatott. Elgurultunk a Kamniška Bistrica völgy két csodájához. Elsőként a völgy nevét is adó folyó forrásához.
A Predáselj szurdok következett, ahol a folyó több mint harminc méter mélyen, néha csak egy méter szélességben járatot vájt a sziklák közé. Talán a legjobban sikerült kirándulásunk volt.
Nem vagyunk nagy botanikusok, fogalmunk sincs a különböző virágfajtákról, de szeretjük a szépet és a Volčji Potok arborétum amúgy is csak fél óra Ljubljanától. Gyerekes programnak mindenképp kiváló, jelenleg életnagyságú dinoszauruszok bólogatnak erre-arra, vannak játszóterek, tavak, hidak, egy kisebb várrom is – minden adott, hogy akár egy egész napot is elbóklásszunk benne.
Kizárólag ínyenceknek ajánlott célpont a Piranhoz közeli sólepárló-telep. A természetvédelmi területen elméletileg a sólepárlás folyamatával, eszközeivel; a terület flórájával és faunájával lehetne megismerkedni. Lehet, hogy pont rosszkor voltunk, de mindössze egy embert láttunk dolgozni, a multimédiás kiállítóterem hagyott némi kívánnivalót maga után, a múzeumot pedig egyszerűen nem találtuk meg. Ettől függetlenül nem bántuk meg, sose láttunk még ilyet, most igen. Legközelebb tudjuk mit nem kell megnézni.
Tizenéve jártunk már a környéken, egy portoroži nyaralás során bringáztuk végig a partot. Visszatértünk hát egy kicsit nosztalgiázni. A városka gyönyörű, tiszta, virágos. A tenger szép, bár az én ízlésemnek kicsit zárt. Jobb szeretem, ha végtelen a tér.
Nagyjából ennyi fért egy hétbe. Nem rohantunk, de nem is húztuk az időt. Mindenre annyi időt szántunk, amennyit nekünk megért. Végezetül néhány igazán szubjektív megjegyzés.
Sokáig kerestem azt az egy szót, amivel leginkább jellemezni tudnám az országot. Kulturált. Ennyi idő semmire nem elég, nem akarnék általánosítani sem, csak megosztanék néhány tapasztalatot:
- mindenki beszél angolul, nem csak a turisták által látogatott helyeken, de a világvégi étteremben is, ahová ki tudja hogyan keveredtünk, egyedüli külföldiként
- egy hét alatt egyetlen dudaszót sem hallottunk, egyetlen fenyegető öklöt sem láttunk és az autópálya használati szokásaikat is tanítani kellene
- betartják a sebességkorlátozást
- ebben nyújt segítséget az a kedves digitális sebességmérő, amely egy hvala-val és egy mosolygó arcocskával köszöni meg, ha lelassítasz
- mindenki segített, kérés nélkül: a fiatal lány az utcán, aki képes volt visszalépni és szólni, amikor véletlen rossz helyre parkoltunk, a kocsmáros, aki hosszan keresgélte a megfelelő éttermet, amikor vacsorázni indultunk és a pénztáros a felvonónál, aki látta milyen tanácstalanul téblábolunk
A legritkább esetben ajánlgatok helyeket, de most kivételt teszek. Családosoknak is bátran ajánlható szállás, kertvárosi környezet, közel a körgyűrűhöz, ahonnan bármi elérhető.
A világvégi étterem, ahol nevével ellentétben nem csak pizza kapható.
A legautentikusabb ljubljanai kocsma. Nem túl messze az óvárostól, de távol a turistáktól. Az az igazi fajta. Persze itt is beszélnek angolul és remek éttermet ajánlottak.
Útra fel, vár a környező országok legjobbika!
