Nagyon várt napra ébredtünk. San Clemente és Quattro Coronati. Még a nap is kisütött, hogy tovább fokozza jókedvünket.

Mindkét hely a látogatottabbak közé tartozik, rengeteg információ van róla, érdemben újat én sem nagyon tudok hozzátenni. A San Clemente belépője a borsosabb árúak közül való (10 euro), de mindenképp megéri. Fantasztikus! Mindenhol kitéve a fotózni tilos táblák és bár alapvetően szabálykövetőek vagyunk, de a férjem ezen a helyen egyszerűen nem bírt magával. Többször végigjártuk a szinteket, a templomot is apróra végignéztük, a kerengőben is ácsingóztunk egy kicsit.

Séta a Quattro Coronatiba. Hosszas szájtátás, míg átérünk a két udvaron. A Silvestro ajtaján felirat, csöngess a nővérnek. Pár pillanat és nyílik a kapu. Hosszan élvezzük a freskókat, szokás szerint egyedül vagyunk, át a templomba, jegyzetek alapján nézelődés, majd a kerengő. Az egész környék nagyon jó hangulatú, béke, nyugalom, szépség.

Az én vágyott programjaim után férjem vágyott programjai következtek. La Rampa a Forumon és a Crypta Balbi. A Forum egyszerűen megunhatatlan. Két és fél órát voltunk bent és maradtam volna még. Na jó, a két „új” látnivaló sokat dobott rajta.

A La Rampa – annak ellenére, hogy „csak” egy folyosó, ami emelkedik – lenyűgöző. A kiállításon vetített néhány perces, igen jól összerakott filmecske számítógépes animációval segít megérteni mit látunk és mit kell elképzelnünk valójában. A projekt még folyamatban van, a végső terv szerint a palota ugyanúgy átjárható lesz, mint eredetileg. Nagyon informatívak a táblák, a kiállítás pedig a leletekből áll. Aki némi képzelőerővel rendelkezik és szereti a szép kilátást, annak mindenképpen megéri.

Már a Ramparól láttuk, hogy nyitva van valami, ami a múltkor nem volt. Íme:

A Crypta Balbi felé vettük az irányt. A Piazza Venezian megörökítettük az egyetlen értékelhető adventi momentumot, a fenyőfa díszítését.

Az előzetes tájékozódások alapján nem vártam sokat, így nem csalódtam. Egynek jó, ingyen is volt, de aki tervezi vagy látta a Domus Aureat és/vagy a San Clementét, annak nehéz lesz izgalmasabbat mutatni. Becsülettel végignéztük, de számunkra a felejtős kategória marad.

Ókorból jól álltunk a mai napon, így korszakot váltottunk és a két impresszionista kiállítás közül a Palazzo Esposizioniban lévőt választottuk. Hatvankét festmény, rengeteg festőtől. Íme a nevek, hogy könnyebb legyen a döntés: Goya, Ingres, Delacroix, Courbet,  Manet, Cézanne, Degas, Van Gogh Monet, Sisley, Bonnard, Braque, Gris, Kandinszkij, Kokoschka, Matisse, Modigliani, Picasso, Soutine, Vuillard, Arthur Dove, Georgia O'Keeffe, De Staël, Diebenkorn, Gottlieb, Rothko, Guston. Nyilván az utolsókról az életben nem hallottam, de nem is tettek rám mély benyomást. Nem ápolok jó viszonyt a modern képzőművészettel. Az ismert nevek egy-egy képpel szerepelnek, van három Picasso, a nagy felfedezés számomra Vuillard, akit a másik kiállításon (ahová persze szintén elmentünk) már felismertem. Figyelemreméltó pihenő helyeket alakítottak ki az aulában, ülni, feküdni, heverni lehet rajtuk, amit mindenki - kortól, nemtől függetlenül - alaposan kihasznált. A washingtoni Phillips Collection képeiből nyílt kiállítás február 14-ig látogatható. 

Gyönyörű, meleg, napos időnk volt, élvezettel sétáltunk és köszöntöttük a már ismert helyeket.