Mi csoda útjaink

Hosszan exponálunk

Gótika és szecesszió Milánóban

Négy nap Lombardia fővárosában - 1. rész

2016. június 12. - hosszan exponálunk

Minden igaz, amit Milánóról mondanak. Nem szorult össze a szívem, amikor indulni kellett haza, de ha lett volna még négy napom, akkor sem jöttem volna zavarba. Kötelezők és rejtett kincsek. Ami négy teljes napba belefér.

Hajnali fapadossal érkezve már reggel ¾ 8-kor a transzferbuszon ültünk. Mély benyomást nem tett ránk a város – így első pillantásra. A Centralen leszállva „budapesti” emberekkel találkoztunk. Kicsit morcosak, kicsit fásultak, kicsit rosszkedvűek… Nem egy Róma, na. Lepakolás a szálláson, amely a két csillag ellenére meglepően rendben volt. A kilátás különösen. Reggeli egy kávézóban, ahol a pincér kicsit haragudott ránk, mert betértünk.

A Dómnál kezdtünk, megelőzve turistacsoportokat. Komoly biztonsági ellenőrzés, fémdetektor, táskába nézés. Folyadékot kidobatták. (A kombinált jegy három napig érvényes, így nem kell egy szuszra végigrohanni az egész komplexumot.)

Bár az épület külsejéről megoszlanak a vélemények – magam is a szájhúzók közé tartozom –, a belseje lenyűgözött. Talán mert ez az első jelentős gótikus katedrális, amivel találkoztam. Igen-igen, nagyszerűek az üvegablakok, de az igazi döbbenet ez:

A Marco d'Agrate által készített San Bartolomeo szobor már első pillantásra is elképesztő, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor körbejártam. Így vettem csak észre a megnyúzott, emberfejben végződő bőrt, melyet vállára vetve „visel”. Szent Bertalan a kevéssé ismert apostolok közé tartozik. Fogalmam nem volt, mit keres rajta a nyúzott bőr, de úgy véltem, talán így végezték ki. Nem tévedtem. Részletek A szentek életében.

Sajnos sehol sem találtam értékelhető képet a szobor oldaláról / hátuljáról, így meg kell elégedni a mienkkel, remélem azért valami kivehető belőle.

sanbar5.JPG

Egy másik ábrázolása pedig ez. Michelangelo Utolsó ítéletének (Sixtus-kápolna) híres részlete, a lenyúzott bőrön – állítólag – a művész önarcképével.

michelangelo_giudizio_universale_31.jpg

Mivel a kriptát és az archeológiai területet is megnéztük, elég sok időt töltöttünk bent.

Lifttel (sportosabbja gyalog is megteheti) felmentünk a teraszra. Tényleg fantasztikus. Bármeddig el tudnék ott bóklászni.

Tartottunk egy hosszabb sziesztát. A vásárolgató tömegek és a szelfiző turisták délelőtt kiverték a biztosítékot, messze elkerülve a belvárost egy rejtett kincsnek gondolt ház felé indultunk. Kis lyukra futás volt benne. Azt hittem, hogy a Casa Campagnini (Via Vincenzo Bellini, 11) egyike a milánói „kismúzeumoknak”, amelyekben ismert vagy ismeretlen gyűjtők értékes vagy kevéssé értékes kollekciói láthatók. Jó néhány van belőlük, leginkább házak, lakások, eredeti bútorokkal, itt-ott összeszedett műalkotásokkal. Na ez nem az. Ez egy szecessziós lakóház. (A városban több is van, láttunk egyet-kettőt mászkálás közben.) Portás bácsival, lakókkal, bicikliző kisfiúval. Kívülről is impozáns, de azért mindenképpen be kell kérezkedni. Udvar, előtér, lépcsőház. Érthető okok miatt kérték, hogy maradjunk a földszinten, a lépcsőházban már ne mászkáljunk. Így is hihetetlen volt. Kicsit irigyeltem a lakókat. 

A belsők sajnos rosszul sikerültek (alulvilágítottság okán) ezért kölcsönöztem két képet. Innen és innen.

cam_1.jpg

cam_2.jpg

Mivel az utca sarkán áll a Santa Maria della Passione templom, benéztünk oda is. Mellette a Verdiről elnevezett zenei konzervatórium, amelynek van ugyan egy szép terme és egy kissé modernre hangolt kerengője, de az esti koncert miatt már nem tudtuk besírni magunkat.

Vacsora a Navigliban. Persze, nem egy Velence, de ettől még nagyon hangulatos. Bárki talál pénztárcájához illő vendéglátóipari egységet. Aperitivo 6 és 10 euro között, éttermek elfogadhatótól a csillagos égig.

Már csak haza kellett vonszolni magunkat. Nem volt nehéz. Milánó egészen remek tömegközlekedési hálózattal rendelkezik. A metrók gyorsaságban verhetetlenek, ráérősebbek azonban bátran használják a villamosokat, amelyek ugyanúgy behálózzák az egész várost. És még szépek is.

Ha kíváncsi vagy, merre jártunk a második napon, tarts velünk! Ha pedig te is így szeretnél utazni, de bizonytalan vagy a szervezést illetően, keress bátran, segítek!

A bejegyzés trackback címe:

https://hosszanexponalunk.blog.hu/api/trackback/id/tr668800872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marionette 2016.06.12. 13:00:34

Nagyon egyetértek azzal, amit az elején írsz, sok minden lett volna, amit még szívesen megnéztem volna a városban, ráadásul kicsit kényelmesebben, mint ahogy akkor arra időnk volt. Valójában csak a szkeptikusok miatt fogadtam el, hogy nem kell rá sok idő. Bizony kellene... Talán nem annyira látványos minden szeglete, de jó ott lenni, jó megismerni. Mondjuk az tény, hogy számtalan izgalmasabb része is van Olaszországnak, de ha már ilyen olcsón oda lehet jutni, akkor egy alkalommal érdemes lenne hosszabb ideig maradni, és nem csak átszállóhelynek használni. Ahogyan ti is tettétek, és lám, még maradtak benned hiányérzetek.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2016.06.13. 13:35:55

Milánónak az a peche hogy Olaszországban.

Az olaszok utálják mert nem mediterrán hanem inkább közép európai (egy sajátos regionális hangulattal), és főleg mert a legtöbb délről érkező "bevándorló" olasz paradicsomi környezetet cserélt el a jobb fizetésért.

Gazdaságilag Milánó nemcsak Lombardia de egész Olaszország fővárosa, és ez nagyon látszódik az aktív életen.
Ha valaki elkezdené körbebulizni a várost hetente 2-3 éjszakával számolva is alig érne a végére egy év alatt (és kezdhetné elölről, mert addigra a legtöbbet újradekorálták).

És akkor a kötelező múzeumok / Scala még terítékre sem került....
Rengeteg szórakozóhely, és olasz léptékkel rend és tisztaság jellemzi Milánót, akinek pedig elege van a sürgésből, északon gyönyörű kisvárosok vannak az alpesi tavak tövében...

altimus 2016.06.13. 15:25:24

nekem leonardo utolso vacsoraja volt felejthetetlen elmeny. raadasul nem is tudtam, hogy nem sokon mult, hogy nem bombaztak le teljesen a 2. vh-ban. az epulet bombatalalatot kapott, es az utolso vacsora fala volt az egyetlen sertetlen fal, ami megmenekult.

egyszer telen voltam, meghozza meglepo hidegben, de persze a dom tetejet akkor se hagytam ki, ahova siman felengedtek (ha jol emlekszem akkor meg csak gyalog lehetett felmenni, es szinte semmi korlat nem volt.) azt viszont elfelejtettek mondani, hogy a teton vekony jeg van, vagy talan nem is tudtak, a nyitas utan talan az elso voltam fent a teton. egy jo nagy eses utan, szinte negykezlab, bortalpu cipoben masztam vissza a tetorol a csigalepcsore. abszolut eletveszelyes volt a marvanyra fagyott jeg.

hosszan exponálunk · hosszanexponalunk.blog.hu 2016.06.13. 17:39:06

@Ződ2000: Valóban - az általam ismertek közül - a legkevésbé olasz város. Valóban tiszta és rendezett. És valóban nem dobogtatja meg úgy a szívet, mint a többi. Ettől függetlenül kicsit mostohán kezelik. Szerintem.

hosszan exponálunk · hosszanexponalunk.blog.hu 2016.06.13. 17:39:57

@altimus: Természetesen az is sorra kerül. Még három nap beszámolója érkezik...

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2016.06.13. 20:50:09

Ha a Dómmal szomszédos Rinascente nagyáruház legfelső szintjén lévő teraszra kimentek, egészen közelről megfigyelhetők a tornyok kőcsipke díszei, meg egy proseccot is meg lehet inni...
A Brera múzeum képtára is megér egy látogatást.
Mi ezúttal megállunk Bergarmoban, ahova érkezik a gép (szintén Lombardia) és nem megyünk be Milábóba.

hosszan exponálunk · hosszanexponalunk.blog.hu 2016.06.13. 21:56:45

@Mitzi von Küche: Még csak az első napnál tartunk :) Minden lesz, aminek lennie kell, többek közt Brera is. Nem tudom minek kellene történnie, hogy bemenjek a Rinascentebe :)