Második teljes nap, kezdés a Museo Correrben. 

Itt szembesültem először a felkészületlenségből eredő hátrányokkal. Ha rendesen odafigyelek, simán az emeleten kezdek és – talán – nem is nézek meg mást a képtáron kívül. Így viszont átszenvedtem magam egy csomó, számomra érdektelen dolgon, így felérve gyakorlatilag tele volt az agyam és a kedvem is elég rossz lett. Mindegy, egy haszna volt talán: Léda gyűjteményem tovább bővült.

A multimédiás termecske az ötödik századi ládikóval egyszerűen elképesztő.  

Volt egy kép, amely előtt mindketten hosszan álltunk. A 15. században élt Cosmè (Cosimo) Tura-t a ferrarai iskola megalapítójának tekintik. 

Még egy festményt találtunk Tura-tól az Accademián, azonnal fölismertük. (A kép forrása)

Mostanában rászoktunk a tematikus túrákra, Firenze a cenacolo-k, Velence pedig az ospedale-k és a scuola-k köré szerveződött. Elindultunk a Vivaldi templom felé, amelynek környékén az ospedale nyomait keresgéltük. Benéztünk volna a templomba, de nem túl meglepő módon (szervezés hiánya) szieszta időben értünk oda, a homlokzaton pedig egy elképesztő méretű Geox reklám hívogatta a turistákat. Viszont a Biennálé megint segített. Az amúgy egyébként nem látogatható részen kortárs kiállítás, így a kertecskét meg az épületet megcsodáltuk. Van szálláslehetősége is a szervezetnek, Casa per ferie La Pietà fedőnéven található.

Ospedale után scuola. A dalmátoké. Szerintem az egyik legjobb.

Carpaccio nagyon a szívünkbe lopta magát. Elég sok időt töltöttünk bent, hosszan tanulmányoztuk a (néhol vicces) részleteket. Fotózni nem lehet és mi tiszteletben tartottuk. A képek innen.

Scuola után ismét ospedale. Pontosabban az Ospedaletto vagy hivatalos fedőnevén a Santa Maria dei Derelitti. Meglepő módon ez sem volt nyitva, bár ha jól szedegettem össze az egymással ellentétes értelmű információ-morzsákat, akkor nem is nagyon lehet, mivel valamilyen szervezet székhelyeként üzemel. A tényt megerősíteni látszott, hogy másnapra adománygyűjtő napot hirdettek egy plakáton. Tehát ha visszamentünk volna, láthattuk volna. De nem tettük. Egyébként csak az egyik topictárs által említett zenetermet néztük volna meg, de nulla információt sikerült róla gyűjteni, se nyitvatartás, se telefonos bejelentkezés, semmi.

Nem vettük nagyon a szívünkre, hisz néhány lépéssel arrébb várt a Zanipolo és a Scuola San Marco. Szégyen ide, szégyen oda, bár – természetesen – bementünk a templomba, a Scuola sokkal mélyebb nyomokat hagyott. Pedig nem is láttuk. Az úgy volt, hogy bementünk a Scuola-ba, elkezdtünk sétálgatni. Láttuk, hogy oldalt van a feljárat, de még bóklásztunk lent egy kicsit. Aztán oldalra pillantva megláttunk egy kerengőt. Aztán egy másikat, meg még vagy kettőt. Meg kertecskéket. Csak mentünk az orrunk után. Fel az emeletre, ahol a régi ospedale helyiségeiben most irodák és kórházi részlegek laknak.  Aztán leültünk az egyik kertben. Aztán nem csináltunk semmit. Csak voltunk. Végül mégis nekiindultunk, irány a scuola. Közben elhaladtunk egy, a folyosóról  nyíló bezárt templom mellett. Mint utólag kiderült a nagyjából állandóan zárva tartó San Lazzaro dei Mendicanti-ról volt. Nagyon furcsa: mész egy folyosón, ami egyszer csak kiszélesedik, elnézel jobbra, de ott a belső homlokzatot látod, miközben balra ott a templom bejárata… Elérkeztünk a lépcsőhöz, de a scuolahoz már nem igen volt kedvünk. Nem akartuk egy újabb kötelezővel el rontani a megtalált hangulatot. Alig fotóztunk, megéltünk.

Útban az esti koncert felé ismét egy remek hangulatú térbe botlottunk. De milyen jó, mert a férjem így meg tudta keresni azt a mór-csúcsíves téglaházat, amelyet kinézett a könyvből.  Ha jól szerveztem volna, akkor bemehettünk volna Querini-Stampalia-ba, de kevés időnk maradt, így nem akartam végigrohanni.

Elvaporettoztunk a koncert helyszínére, amely az Ognissanti volt. Alig találtam meg a Google Maps-en, ezért nem gondoltam, hogy különösebben érdekes lenne, így sajnos kimaradt a Tízek Tanácsának 1610-ből kelt hirdetménye, amely szigorúan tiltja a játékokat és a káromkodást. A koncertecske helyes volt, nem verték szét a házat, de jó volt a helyiekkel zenét hallgatni egy kicsit. Képforrás.