Soha nem volt még ilyen. Egyedül utaztam. Egy évvel ezelőtt – szinte napra pontosan – Firenzében jártunk. Most visszamentem. Immáron harmadszor.

Az utazás napján szokatlanul csöndes voltam. Mondhatni feszült. Sőt, ideges. Nem értettem miért, távol áll tőlem a bizonytalanság. Mégsem szabadultam tőle. Azt hiszem, amikor először találkozunk egy új helyzettel (és már nem fűt az ifjonti hév), így reagálunk. Egyszerűen izgultam. Aztán minden a helyére került.

Elfoglaltam a szállást a Palazzo Pandolfini melletti palotában és elindultam a buszmegálló felé. Úgy éreztem firenzei vagyok. Térkép nélkül, távol a turistáktól, busszal. Felszálltam a 13-ra és nem sokkal később az annyira vágyott kép fogadott. Minden olyan volt, amilyennek elképzeltem. Az érzés végig velem maradt.