Toszkánába jövet-menet sokan beugranak egy napra Firenzébe. Bár a város ennél jóval többet érdemel, ha csak ennyi időnk van, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Íme néhány sétaútvonal, érintve fontos látnivalókat, rejtett utcákat, tereket.
Ami a legfontosabb: ne kínozzuk magunkat múzeumozással! Írom ezt úgy, hogy minden alkalommal meglátogatok vagy hármat. Mégis: ha egy napra megyünk, sétáljunk. Járjunk nyitott szemmel, gyönyörködjünk az utcákban, épületekben, lessünk be kapualjakba, kézműves üzletekbe; egyszerűen élvezzük a hangulatot!
Ha kigyönyörködtük magunkat, irány lefelé. A 13-as busz körjárat, ahol leszálltunk róla, vissza is szállhatunk. Utazzunk vele a Porta Romanaig (turistamentes övezet), majd onnan, a Santo Spirito érintésével jussunk el a Pitti palotáig. Innen a Ponte Vecchion át folytatjuk majd.
Nem a legrövidebb utat javasoltam, de ennek prózai oka van: a Via dei Serraglit sokkal jobban kedvelem, mint a Via Romanat. A kis utcákon bóklászva érezhető igazán a negyed (Oltrarno) hangulata és még a Santo Spiritot is útba ejthetjük. Persze mindenki arra megy majd, amerre neki kedves...
Némileg egyszerűbb és talán szebb útvonal az alábbi: elhagyva a Piazzale Michelangelot, sétáljunk el a Rózsakert (Giardino delle Rose) fölött/mellett/alatt, át a Porta San Miniaton, majd közelítsünk a Pitti felé. Szintén hosszabb út, de elfogult vagyok ezzel a városrésszel, ezért próbálok mást is rábeszélni a felfedezésére. De mehetünk a folyóparton is, érintve a Porta San Niccolòt.
A Pitti palotától - a tömeggel sodródva, eltéveszthetetlenül - a Ponte Vecchion át vezet az út. Látni kell egyszer, de mivel mindenki így gondolja, nem leszünk egyedül.
A hídon átérve a "pesti" oldalra érünk. Amikor idáig jutottam, magabiztosságom alább hagyott. Annyit kaptam ettől a várostól, hogy semmit sem akarok kihagyni. De egynapos tervet ígértem, hát döntenem kellett. Maradtam tehát a legfontosabbaknál, azoknál, amelyek közmegegyezés szerint azok.
Átérve a hídon álljunk ellen a kísértésnek, ne rohanjunk azonnal a Palazzo Vecchio felé. Rejtett utakon tegyünk egy kitérőt a Santa Croce negyedbe. Vessünk egy pillantást a bazilikára (esetleg kerüljük is meg), és a teret körülvevő épületekre.
Adná magát, hogy végigrohanva a Borgo dei Grecin elérjük a Palazzo Vecchiot, de továbbra is türtőztessük magunkat. Kövessük csak a tervet és lélekben készüljünk föl a pillanatra, amikor kilépve a Via del Proconsoloról elénk tárul a látvány.
Természetesen itt sem leszünk egyedül. Várhatóan hosszú sorok kígyóznak majd erre-arra; ki a kupolába, ki a haragtoronyba vágyik. Ha véletlenül mégsem lenne sor, akkor se próbálkozzunk, a kupolába kizárólag előre foglalt időpontban lehet fölmenni. Nézelődjünk inkább, igazán van mit.
Innen már tényleg csak egy ugrás a Piazza della Signoria. Én magam mindig elkerülöm a Via dei Calzaiuolit, de egyszer azért végig lehet menni rajta. Legalább szokjuk a népsűrűséget, ami a Palazzo Vecchio előtt vár ránk. Ha nem is megyünk be, az előcsarnokot feltétlenül látogassuk meg.
De a téren is megéri elidőzni. A ráérősebbek keressék meg a Michelangelonak tulajdonított kis kőbe vésett fejet.
Ha már kellő mélységben feldolgoztuk a szabadtéri szoborgyűjteményt, folytassunk utunkat a Santa Trinita felé. Van híd, tér és templom is ilyen néven. A térképen jelölt lehetőség számomra kedves utcákon navigál.
Csak azért kanyarodtunk erre, mert így rácsatlakozhatunk a Via de' Tornabuonira. Itt a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső palazzok és luxusüzletek száma. Mindenki válasszon kedvére.
Lassan a célegyenesbe fordulunk. Kis kacskaringókkal a Santa Maria Novella felé vesszük az irányt. Tér, templom, pályaudvar - mind így hívják.
Egynapos sétánk itt véget ér. Aki kocsiját a Piazzale Michelangelon hagyta, a 13-as busszal menjen föl érte. Aki vonattal vagy repülővel utazik tovább, használja a pályaudvart.
Remélem, a javasolt kör teljesíthető egy nap alatt. Bár azt ígértem, nem megyünk be sehova, azoknak, akik gyorsabban haladnak, lenne néhány javaslatom. Szigorúan szubjektív, de olyan, amelyekből egy-egy még beilleszthető. Óvakodnék a "nagy, fontos" látnivalóktól, így inkább csemegéket ajánlok.
Ha múzeum, akkor a Bargello. Amúgy is elhaladunk előtte. Gyönyörű udvar, szoborkedvelők paradicsoma.
Ha templom, akkor a Santa Maria Novella. Ha kígyózik a sor, akkor nyilván nem. (Annyira lenyűgözött, amikor láttam, hogy bent még fényképezni is elfelejtettem.)
Ha pedig sem ez, sem az, de mégis legyen valami, keressünk meg egy rejtett gyöngyszemet. A Santa Maria Novella parfümériája, hivatalos nevén: Officina Profumo-Farmaceutica di Santa Maria Novella Firenze. Aranyárban kapható különleges kencék, és ingyen megtekinthető szépségek:
Gyakorlott utazók tudják, nincs városnézés gasztronómia nélkül. Nem vagyok híve az ajánlgatásnak, de a múltkor olyan jókat ettem, hogy írtam róla egy bejegyzést. Akár ezek közül is válogathatunk.
Aki pedig olyan szerencsés, hogy hosszabb időt tölt Firenzében és némi inspirációra vágyik, böngésszen nyugodtan.
Ha valaki eljutott idáig az olvasásban, esetleg javaslataim alapján próbált tájékozódni, kérem ossza meg tapasztalatait és ötleteit a módosításokra vonatkozóan. (És még valami: bár mostanában egyedül utazom Firenzébe, ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a férjem nélkül. A legtöbb fotót ugyanis közös utazásaink képeiből válogattam.)
