Ahogy az első részben ígértem, kimerészkedünk a partra. Elmondom szerintem mire elég egy nap, mit láttunk, mi tetszett és mi nem.

Soha nem gondoltam volna, hogy elmegyek egy ilyen útra. Úszó város a tengeren? Egy hét semmittevés és pihenés? Hát én biztos nem. Már megint nagyot tévedtem. Egy szép, kerek évforduló kapcsán kipróbáltuk. Különleges élmény volt. Még nem tudom, akarom-e újra, de hálás vagyok, hogy legalább egyszer átélhettem.

Már el is felejtettem, hogy milyen bájos és élvezhető város Verona. Nem éreztem különösebb indíttatást, hogy újra elmenjek, de aztán egy különleges alkalom mégis visszavitt.

A nápolyi szerelmet vártam. Azt a meghitt, misztikus, kicsit sötét és félelmetes mégis otthonos és boldog érzést. De ez nem Nápoly és nem szerelem. Ez Palermo. Nyüzsgő és személytelen főváros, az arab-normann világörökség lelőhelye, a csúnya kutyák városa.

Sosem hittem ezekben az elugrom 3 napra Szicíliába utazásokban, de ismét tévedtem. Jó menetrenddel, alapos szervezéssel, szezonon kívül, látni lehet a csodákat.

Be kell valljam, azért választottam Nápolyt a legutóbbi utazás célpontjául, mert volt némi hiányérzetem az Amalfi-parttal kapcsolatban. Néhány éve voltunk már itt, nem is keveset, de valahogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Feltételeztem, hogy a hiba az én készülékemben volt, így akartam adni még egy esélyt. Lássuk hát a környék csodáját, az Istenek ösvényét. Ha lúd, legyen kövér alapon, hozzácsaptam még Caprit, a szerelem szigetét is. Egy nap erejéig. 

Csak pörgetem a fotókat és nem találom, amit keresek. Pedig annyi mindent szeretnék mesélni. Nem nagyon fényképeztem. Hát hogy is tehettem volna! Elindulok a Sanità-negyedben. Oh, mennyi kulturális egyesület... Bepillantok: kopott szoba, négy férfi veri a blattot. Magamban mosolygok. Jön a következő, tudom már mi lesz, négy férfi veri a blattot. Benézek, visszahőkölök: négy férfi veri a blattot, mellettük asztal, az asztal tetején két és fél méteres műanyag Madonna, feje súrolja a plafont. Erre innom kell egy sört.

Nem ez volt életünk nyaralása. Két hetet töltöttünk Németországban, de a nyári ősz keresztülhúzta számításainkat. De mindegy is, alkalmazkodás, rugalmasság, kihoztuk belőle a legtöbbet. Bőven volt tanulság, gondoltam megosztok néhányat.

Általában úgy tekintek magamra, mint egy fizikailag és szellemileg jó állapotban lévő ötvenesre, aki felveszi a modern kor elé dobott kesztyűjét. Kitalál, tájékozódik, szervez, foglal, utazik, jól érzi magát – elboldogul mindennel, lelkesen és jókedvűen. Aztán Barcelona beint, a hízelgő kép szertefoszlik, a felismerés mellbe vág: végérvényesen és visszavonhatatlanul boomerré váltam.

A múltkor mindenkit igyekeztem lebeszélni a pénzköltésről, most folytatva a tematikát, a “hol együnk olcsón jót” kérdéskört járjuk körbe. Amúgy utálok ajánlgatni, mert annyira különbözőek az igények, hogy mindig van valaki, aki szerint az sz.r, bezzeg a másik... Most is így lesz, ezért a hozzászólások között várom az ajánlatokat! Íme az enyémek, fogadjátok fenntartással!