Ötödik alkalommal voltam Firenzében. Gyakorlatilag minden fontos dolgot láttam, többször is. Kellett egy újfajta tematika. Nem vagyok gourmand, de az Olaszországban elterjedt aperitivo műfaját szívesen meghonosítanám itthon.

Az aperitivo egy italt és ilyen-olyan falatkákat tartalmazó étkezés. Bár szerintem inkább társadalmi esemény. Továbbfejlesztett változata az apericena, amely már felér egy komplett vacsorával. Mindez svédasztalos rendszerben, korlátlan fogyasztással, fix áron, fix időpontban. Gondoltam kiderítem, hol a legjobb.

Sok év tapasztalata kellett ahhoz, hogy rájöjjek: nem sokra megyünk a legjobb éttermek listájával, ha épp azon a környéken nincs semmi, ahol enni szeretnénk. Éhesen úgysem indulunk neki, hogy átszeljük a várost. Igazán az a hasznos, ha betárazunk egy-két ajánlatot a főbb látnivalók környékén. Ebben próbálok most segíteni a Firenzébe látogatóknak.

A Santa Maria Novella környéke

Ha a Dómon kívül van hely, amit majdnem mindenki érint, az a Santa Maria Novella. Vagy a pályaudvar, vagy a templom. Mindkettőtől néhány lépésnyire található ez a gyöngyszem.

A fenti étlapról tetszés szerint állítható össze az első és második fogásból álló ebéd vagy vacsora. Körettel, vízzel, borral/üdítővel/sörrel. Ebédre 13, vacsorára 15 euróért.
Fél kettőkor vonatindulás, így már a deles nyitás előtt ott toporogtam az utcán. A belső kialakítás meglepő egy kissé…

Az ebéd remek volt. Tésztának a ház specialitását, másodiknak francesina fiorentinát választottam. Ha a többi is ilyen, akkor itt nem lehet mellélőni. Egyszerű, házias ízek, férfiak számára is megfelelő adagok.

A Dóm körül

A város legnépszerűbb látnivalója környékén nincs könnyű dolgunk. Túlárazott, turistáknak szánt helyek sora, vitatható minőségű étel-ital. Csak egy kicsit kell eltávolodni a tértől és máris a helyiek között találjuk magunkat. Akár reggelizni, akár szendvicsezni, akár aperitivozni szeretnénk. A már messziről látható Tabacchi felirat ne riasszon el. Ilyen egy klasszikus bár. Neve is van: Caffe Brunelleschi.

Csak egyszer reggeliztem: két süti capuccinoval 3.40 euró. A kávéjuk remek, aperitivo 5 eurótól indul. Ennél drágább ugyan a "könyvtári büfé", de a látvány - amiről már írtam egyszer - felejthetetlen. Most ellenőriztem nappali fényben.

Személyes tapasztalatom ugyan nincs (több a felfedezendő hely, mint a rendelkezésre álló idő), de egyszer mindenképpen megéri benézni. Reggel, délben vagy este. Mert van minden.

Az előbb már idézett tavalyi bejegyzésben szó volt a Maestri Di Fabbrica-ról. Akkor csak az üzletről tudtam, de kiderült, ebédet és apericenat is kínálnak. Méghozzá nem is akármilyet. Komplett ételsor fogyasztható: előétellel, első és második fogással, desszerttel. És persze a választott itallal. 

Az Uffizinél

A másik hely, ahol lépni nem lehet, az Uffizi. Mindenki látni akarja, én is, sokadszorra is. Mert mindig más a szerelem. Most éppen ez, meg ez.

De térjünk vissza a gasztronómiához. Kóvályogjunk ki a múzeumból és találjuk meg a Via dei Nerit. Keressük ezt.

Csak egy szendvicsre gondoltam, de feltűnt, hogy rengeteg helyi megy be a boltba és távozik kisebb nagyobb csomaggal. Láttam, van minden, gondoltam csak megszánnak és összedobnak valamit.

Már vagy öt perce álldogáltam, a kutya nem foglalkozott velem, mire észrevettem, hogy mindenki valami cédulkát szorongat. Megkérdeztem, mégis mi az? Hát igen, sorszámot kell húzni, aztán figyelni a kijelzőt. (Később több helyen is láttam. Piacokon, élelmiszerüzletekben. Leginkább azokban, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a helyiek körében. Mondjuk nem hülyeség...)

Várakozás közben láttam, hogy többen helyben fogyasztásra kérnek. A bácsi lemérte, megmelegítette, tálcázta, kiadta. Akkor legyen egy kis cukkinis rizotto. Meg egy kis húsos, paradicsomos tészta, mert a tortellini sajnos elfogyott. Mit ne mondjak, nem véletlenül van tele az üzlet. 6 eurót fizettem.

A Santa Croce negyed

Firenze "pesti" oldalának egyik legjobb része. Szerintem. A névadó templom-komplexum kötelező gyakorlat, de az ínyencek kerüljék meg és támadjanak hátulról. Innen sem csúnya.

Ha még elszántabbak vagyunk, keressük meg az ex-konvent területén működő bőrdíszműves iskolát. Bár az ízlésemtől távol álló és alaposan túlárazott táskák és kabátok nem hoztak lázba, a hely szelleme annál inkább.

Ennyi kultúra után bizonyára megszomjazunk. Vagy megéhezünk. Vagy innánk egy kávét. Esetleg valami erősebbet. Jobbnál jobb helyek várnak. De ami előtt a helyiek ácsingóznak, az a biztos választás. Reggeltől éjjel egyig tart nyitva, gyakorlatilag bármikor beeshetünk. Aperitivo természetesen van, de engem nem győzött meg. A Negroni annál inkább. Koktélok 6 euróért.

A San Marco környéke

Nem a leglátogatottabb része Firenzének, de aki egy-két napnál többet tölt el a városban, minden bizonnyal felkeresi a kolostort és a templomot. Nem árt, ha itt is tudjuk hol kell vacsorázni. Mert a hely csak este 6-kor nyit, az apericenat fél héttől kínálják. Télen, nyitás után nem sokkal még volt helyem. Szezonban biztos, hogy foglalni kell.

Itt aztán tényleg minden van. Előételek, felvágottak, sajtok, tészták, zöldségek, húsételek és köretek. 12 euróért gyakorlatilag rogyásig ehetjük magunkat. Tény, hogy nem a gasztronómia csúcsa, de hozza az átlagos jó kaja szintjét. Ami miatt mégis nagyon szerettem: ez volt az egyetlen hely, ahol megoldották a melegítést. Folyamatosan ellenőrizték a kirakott főfogásokat, ami kihűlt, ment a konyhára melegítésre. A utánpótlás, feltöltés - ahogy a többi általam ajánlott helyen is - mindig biztosítva volt. (Sajnos a képek borzalmasak lettek, így csak egy-kettőt mutatok a mennyiségek érzékeltetésére.)

A "budai" oldal, az Oltrarno

Egyértelműen Firenze legjobb része. Turisták csak a Ponte Vecchio-Palazzo Pitti vonalon. Ott ne is próbálkozzunk. Bárhol máshol bátran. Szerintem itt a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső vendéglátóipari egységek száma. A választott hely egy sörparadicsom. Én erősebbet ittam és felderítettem az aperitivot. 

Ami valójában egy kis csipegetnivalót jelent. Nem lakunk jól vele (nem is arra való), csak kicsit kibélelünk vacsora előtt. Függetlenül attól, hogy nem rogyadozott a pult, a minőséggel semmi baj nem volt. Viszont úgy érzékeltem, hogy nincs utántöltés. Tart, ameddig tart. Öt eurós (a helyhez képest drága) italt fogyasztottam, de még így is ez volt a legolcsóbb hely. Mellesleg remek hangulat volt, pedig nem sokkal nyitás után érkeztem. Nem is akarom elképzelni, mi lehet, amikor a fiatalok tényleg belelendülnek.

A titkos favorit

Már a felkészülési szakaszban nagy reményeket fűztem hozzá. Nem csak a kimagasló értékelések, hanem az érdeklődő e-mailemre érkező gyors és pontos válasz is meggyőzőnek tűnt. Vonzerejét tovább növelte, hogy Firenze teljesen jelentéktelen részén fekszik, sőt mi több, busszal kell megközelíteni. A megérzésem nem csalt. Az aperitivo-verseny győztese a Pasticceria Ristorante Giorgio.
A pasticceria-k legtöbbje gyönyörű. Csilli-villi, fényes, szikrázó, tiszta. De azért kevésben öltöznek így a bártenderek.

Szerintem ilyen az igazi aperitivo. Gyönyörűen, aprólékosan elkészített kis méretű falatkák, polenta, különleges ízek, halak, rákok, klasszikus olasz szendvicskék.

Még fogyasztani is egészen más érzés. Ráérősen, nézelődve, ízlelgetve. Először ebből egy kicsit, aztán abból...

De ha ez nem lenne elég, egyszer csak kirobog valaki a konyhából és elém tesz egy kis pappa al pomodoro-t. Nem voltam már éhes, de hát ki tud ennek ellenállni?

Bár ritkán szervezem utazásaimat a kulináris élvezetek köré, egy percig nem bántam meg, hogy így tettem. Minden meglátogatott helyben találtam valamit, ami miatt visszamennék.

Egy jó, gyors kávé, futtában egy szendvics, süti; igazi olasz bárhangulat – Caffe Brunelleschi
Felejthetetlen kilátás reggel, délben vagy este – Biblioteca delle Oblate
Olcsó és finom ebéd vagy vacsora a Palazzo Albizi-ben; a hely, ahol van desszert – Maestri Di Fabbrica
Olcsó, finom, házias toszkán konyha; utazás előtt vagy után – Trattoria da Giorgio
Ha nagyon éhesek vagyunk – Kitsch Deux
Turistamentes, hangulatos bár, reggeltől késő éjjelig – Quelo Bar

Végezetül a két kedvenc:

Gastronomia Giuliano – ha firenzeinek akarjuk érezni magunkat
Pasticceria Ristorante Giorgio – a kifinomult élvezetek kedvelőinek, akik nem riadnak vissza attól, hogy el kell hagyniuk a belvárost

Bár úgy tűnik, öt napig mást sem tettem, mint ettem, ez nem igaz. Volt más is. De arról majd legközelebb.

Érdekel egy ilyen tematikus túra? Vagy inkább a nevezetességekkel ismerkednél? Esetleg rejtett kincsek nyomába erednél? Ha még csak gondolkodsz rajta, de bizonytalan vagy, keress bátran, segítek!