Már el is felejtettem, hogy milyen bájos és élvezhető város Verona. Nem éreztem különösebb indíttatást, hogy újra elmenjek, de aztán egy különleges alkalom mégis visszavitt.

A nápolyi szerelmet vártam. Azt a meghitt, misztikus, kicsit sötét és félelmetes mégis otthonos és boldog érzést. De ez nem Nápoly és nem szerelem. Ez Palermo. Nyüzsgő és személytelen főváros, az arab-normann világörökség lelőhelye, a csúnya kutyák városa.

Sosem hittem ezekben az elugrom 3 napra Szicíliába utazásokban, de ismét tévedtem. Jó menetrenddel, alapos szervezéssel, szezonon kívül, látni lehet a csodákat.

Be kell valljam, azért választottam Nápolyt a legutóbbi utazás célpontjául, mert volt némi hiányérzetem az Amalfi-parttal kapcsolatban. Néhány éve voltunk már itt, nem is keveset, de valahogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Feltételeztem, hogy a hiba az én készülékemben volt, így akartam adni még egy esélyt. Lássuk hát a környék csodáját, az Istenek ösvényét. Ha lúd, legyen kövér alapon, hozzácsaptam még Caprit, a szerelem szigetét is. Egy nap erejéig. 

Csak pörgetem a fotókat és nem találom, amit keresek. Pedig annyi mindent szeretnék mesélni. Nem nagyon fényképeztem. Hát hogy is tehettem volna! Elindulok a Sanità-negyedben. Oh, mennyi kulturális egyesület... Bepillantok: kopott szoba, négy férfi veri a blattot. Magamban mosolygok. Jön a következő, tudom már mi lesz, négy férfi veri a blattot. Benézek, visszahőkölök: négy férfi veri a blattot, mellettük asztal, az asztal tetején két és fél méteres műanyag Madonna, feje súrolja a plafont. Erre innom kell egy sört.

Nem ez volt életünk nyaralása. Két hetet töltöttünk Németországban, de a nyári ősz keresztülhúzta számításainkat. De mindegy is, alkalmazkodás, rugalmasság, kihoztuk belőle a legtöbbet. Bőven volt tanulság, gondoltam megosztok néhányat.

Általában úgy tekintek magamra, mint egy fizikailag és szellemileg jó állapotban lévő ötvenesre, aki felveszi a modern kor elé dobott kesztyűjét. Kitalál, tájékozódik, szervez, foglal, utazik, jól érzi magát – elboldogul mindennel, lelkesen és jókedvűen. Aztán Barcelona beint, a hízelgő kép szertefoszlik, a felismerés mellbe vág: végérvényesen és visszavonhatatlanul boomerré váltam.

A múltkor mindenkit igyekeztem lebeszélni a pénzköltésről, most folytatva a tematikát, a “hol együnk olcsón jót” kérdéskört járjuk körbe. Amúgy utálok ajánlgatni, mert annyira különbözőek az igények, hogy mindig van valaki, aki szerint az sz.r, bezzeg a másik... Most is így lesz, ezért a hozzászólások között várom az ajánlatokat! Íme az enyémek, fogadjátok fenntartással! 

Nem akartam már írni Rómáról, gondoltam volt elég, de aztán jönnek a kérdések: három napra megyünk, hol lakjunk, hova menjünk, mit csináljuk. Semmit, sétáljatok! Gondoltam adok néhány ötletet, ha nem akartok belépőkre költeni. Bár nem akarnám megmondani, ki hogyan olvasson egy blogbejegyzést, de a képgalériákat érdemes végigböngészni.

Talán túlzottan vártam a találkozást. Túl sok idő telt el egymás nélkül. Esetleg elfelejtettem, hogyan is kell jól utazni. Vagy Velence mégsem az, akinek hittem.