Romantikus lelkületű ifjak és idősebbek, horgászni vágyó férfiak és asszonyok, ki ne hagyjátok a kőszegi Csónakázó tavat!

Nevének kissé ellentmondva, egy darab csónakot láttunk árválkodni egy stéghez kötve, de ez nem jelenti azt, hogy máskor ne lenne nagyobb forgalom. A tókerülés körülbelül negyed óra alatt letudható, de nem nekünk.

Jóformán el sem indulunk, máris - valami semmibe vesző - lépcsőt fedezünk fel. Legnagyobb meglepetésünkre, az ún. Andalgó sétaút második állomásához jutunk, amelyet egy másik alkalommal, még a városban, hiába kerestünk. Lassan sötétedik, már nem tudjuk végigjárni.

A XX.század előtti kőszegi térképeken még nem szerepel az Andalgó földrajzi elnevezés. Az út valószínűleg a fenti idézetről kapta a nevét, mellyel Chernel Kálmán köszöntötte István fiát születésnapja alkalmából 1884-ben, s mely idézet tölgyfára szögezve volt olvasható ezen a helyen. Chernel Kálmán (1822-1891) Kőszeg történelmének és természeti szépségeinek tudományos kutatója és népszerűsítője volt. István fiából pedig (1865-1921) később világhírű ornitológus lett.

A Gyöngyös patak mellett kanyargó ösvényt sokan használták a XIX. században. Szép fekvése miatt gyakran keresték fel a szerelmesek és a túrázni vágyók, de évtizedeken át a nemezmunkások is ezen jártak dolgozni. Ez volt a legrövidebb út a szomszéd falu Sarlós Boldogasszonyról és Kisboldogasszonyról elnevezett templomába, a búcsújárók is ezen közlekedtek. Kezdetben a Nemezgyár és Kőszeg közötti részt hívták Andalgónak, de később az első kálvária stációig terjedő szakasz is az út része lett.

A tavat viszont annál inkább.

Nagyszerű hangulat, idősek és fiatalok, családok, párok és magányosok, horgászva, sétálva, padon-füvön ülve, vidáman, boldogan, mélázva.

Mint minden rendes helyhez, ehhez is tartozik egy kocsma. Kocsmának is jó, de malomnak még jobb. Leültünk (volna), de valami nagyon erős zubogásra lettem figyelmes. Követve a hangot, kicsi átmászva itt-ott, ez a látvány fogadott:

Megkérdeztem a csapost, tud-e valamit a malom történetéről. Fél perc alatt elmesélt mindent a 19. századtól napjainkig, de olyan tempóban beszélt, hogy egy szavát sem értettem. Kár, pedig nagyon érdekelt volna.