Eljött végre a nap, amelyre már az utazás eleje óta készültünk. Bringatúra a Via Appián.

A Caffarella völgyön átsétálva közelítettünk a főbejárathoz. Sétáló, kocogó, futó, pihenő emberek, véget nem érő füves területek és "bokrosok" váltogatták egymást. Előzetes olvasmányaimból rémlett valami mondat a legelésző birkákról, de az információt haszontalannak ítéltem, mert mit is keresnének az állatok a szabadidőpark közepén. Persze megint tévedtem.

A kellően eldugott infopontnál béreltünk bringát, szereztünk térképet, majd nekiindultunk. Látszott, hogy a Callixtus-t lekéssük, pontban 12-kor, záráskor értünk oda. Továbbgurultunk a Szent Sebestyénbe. Húsz percet kellett várnunk az angol nyelvű vezetés kezdetéig, pont elég volt, hogy megnézzük a templomot.

Szerettem volna már rendesebben bicajozni, de ez még mindig váratott magára, mert Cecilia Metella síremléke is csak néhány pedálváltásra van.

Innen már folyamatosan kerekezhető az út. Az infopontos hölgy figyelmeztetett, hogy a Quintili csak az Appia Nuovaról van nyitva és nagy forgalomra kell számítani. Tartottam a dologtól, de minden attrocitás és dudaszó nélkül érkeztünk a Villához. Ami hatalmas! Kissé elfáradtunk, mire körbejártuk.

A bringákat hatkor kellett leadni, várt ránk egy Appia Nuova-s szakasz, csipkedtük magunkat. Jól tettük, mert visszafelé is meg-megálltunk. Muszáj volt. Olyan szép.