A hazautazás napja. Nem tudom miért, de már hatkor kipattant a szemem, hétig hánykolódtam, aztán elkezdtem pakolni. A vásárolt kaják elhelyezése kisebb kihívást jelentett. Nyolckor hozták a reggelit, elbúcsúztunk, elindultam. Hál' Istennek nem esett (nagyon).

Az utolsó teljes nap. Ma sem tétlenkedtem. Firenze pedig kárpótolt minden fáradtságért.

Azt hiszem szép kűrt futottam. Rengeteg helyen voltam. Kisebbekben, az igaz.

Chiostro dello Scalzo. Mindenre emlékszem. Minden képre és minden történetre.

Soha nem volt még ilyen. Egyedül utaztam. Egy évvel ezelőtt – szinte napra pontosan – Firenzében jártunk. Most visszamentem. Immáron harmadszor.