Minden a festményekkel kezdődött. Meg néhány szabadnappal augusztus végén. Reischl Károly Kőszegen készült képeinek nyomába indultunk.

A Chernel ház kertje

A Szent Imre templom akkor...

És most...

A zsebkendőnyi Jurisics tér tartogatott néhány meglepetést. Minden háznak története van. Némelyiknek apró titkai.

Itt van rögtön a Sgraffitós-ház, amit mindenki ismer.

Azt viszont kevesebben tudják, hogy fölmerészkedve az emeletre, halkan benyitva a könyvtárba, bájos freskókat fedezhetünk fel. Szegény Lázár és a gazdag ember lakomájának bibliai története valószínűleg nem a művészettörténet csúcsa. Mégis jó volt megtalálni.

Aztán meg jó volt kinézni az ablakon, más mint lentől és más mint fentről, a Hősök kapujából.

Már menne az ember kifelé, amikor a könyvtáros hölgy utána szól, van ám még egy.

A meglepetések a kapualjban folytatódnak. A fenti kép alján látható címer, a Batthyány család kőcímere a fiait etető pelikánnal, elbújva a kapu mögött. 

Majdnem szemben a Sgraffitós-házzal, (Jurisics tér 14.) egy másik kapualjba is bemerészkedünk. Udvari homlokzatán az 1570-es években készült sgrafittós díszítés vár. Az Itáliából származó díszítési mód lényege, hogy a falra két vagy több, különböző színű vakolatréteget raknak, majd a felső, világosabb réteget a kívánt minta szerint eltávolítják. 

Ráadásnak pedig egy napóra. Kis keresgélés után a bal oldali falon.

Jártunk már az utcaszinten, kikukucskáltunk a félemeletről, búcsúzzunk most föntről. A Jurisics tér a Hősök kapujából. 

Aztán sétáljunk át a másik oldalra és nézzünk a Fő tér felé.