Vannak városok, ahol már mindenki járt, mégsem látta igazán. Például Bécs. Csak egy háromnapos bérlet kell, meg némi tervezés. Hundertwasser, Otto Wagner és Zaha Hadid. Parkok, középkori freskó meg zongoraszó a kávéházban.

Kevés olyan hely van, ahol egy utazás áráért rögtön kettőt kapunk. Nápoly ilyen. Több ezer éves város a jelenlegi város alatt. Innen is, onnan is lenéztem az alvilágba és ismét kiderült, nem feltétlenül a legismertebb a legjobb. Először lássuk hol kukkanthatunk be a föld alá, aztán mondom, én melyiket miért szerettem vagy nem. A temetők, sírkamrák és katakombák nélküli térkép így néz ki. Most a piros pipákkal jelzett helyeken jártam, előző alkalommal a kékekben. 

Minden utazásom hosszas előkészületeket igényel. De hogy étlapot is terveztem volna, na, olyan még nem volt. Íme a bizonyíték: 

Majdnem az összes helyre eljutottam, majdnem mindent megkóstoltam, jöjjenek tehát az ajánlatok!

Másodszor jártam Nápolyban. A kötelező kűröket már lefutottam, most az ismeretlent kerestem. Ahogy az utcákat jártam ebben a furcsa, megosztó városban, végletek közt csapódtam erre-arra. Felszabadult, gondtalan, vidám séta. Aztán egy kép, egy hely, egy látvány és hosszas merengés az élet értelméről. Már a felkészülési szakaszban éreztem, két dolog érdekel: élet és halál Nápolyban.

Több mint tíz nap Umbriában és kínlódom az írással. Felemás. Talán ez a jó szó, felemás. Vannak helyek, amelyeket mindenkinek látnia kellene. A Marmore vízesést, a föld alatti Narni-t vagy Civita di Bagnoregio-t. Az őszi fényeket, színeket; a középkori városokat a dombok tetején vagy a dombok között rejtőzve.

Bár Sorrento hivatalosan a Nápolyi-öböl része, a köztudatban mégis az Amalfi-part városai közé soroljuk. Azok közül azonban nem a leghíresebb. Amalfi és Positano sokkal népszerűbb. Szerintünk viszont megérdemli, hogy ne csak szálláshelyként és közlekedési csomópontként gondoljunk rá.

Ha Nápolyi-öböl és sziget, akkor Capri. Mivel kerüljük a túlzottan népszerű helyeket, Sorrento és Nápoly között mi inkább Ischián töltöttünk három napot. Ennyi idő semmire nem elég, épp csak belekóstoltunk a lehetőségekbe.

Toszkánába jövet-menet sokan beugranak egy napra Firenzébe. Bár a város ennél jóval többet érdemel, ha csak ennyi időnk van, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Íme néhány sétaútvonal, érintve fontos látnivalókat, rejtett utcákat, tereket.

A recept változatlan: egy hét szabadság, összeszokott baráti társaság, felkészült túravezető, kerékpárok és autók. Csak a helyszín változott, Gömör-Torna helyett Őrség. Meg a végeredmény, ami – talán csak nekem – némileg elmaradt a várttól.

Három évvel ezelőtt már járunk Berlinben. Nem lett a kedvenc városom. Most egy születésnapi túra keretében ismételtünk. Tartózkodva a kultúrától, a lazulásra fókuszáltunk. Arra, amiben Berlin verhetetlen.