Bologna remek hely. Pont megfelelő méretű, hangulatos, barátságos, fiatalos. Minden van, ami egy rövid utazáshoz kell: kaja, buli, kultúra. Két-három napot is megér, de ha csak átutazóban vagyunk egy napra, akkor is nagyon mutatós.

Vannak városok, ahol már mindenki járt, mégsem látta igazán. Például Bécs. Csak egy háromnapos bérlet kell, meg némi tervezés. Hundertwasser, Otto Wagner és Zaha Hadid. Parkok, középkori freskó meg zongoraszó a kávéházban.

Kevés olyan hely van, ahol egy utazás áráért rögtön kettőt kapunk. Nápoly ilyen. Több ezer éves város a jelenlegi város alatt. Innen is, onnan is lenéztem az alvilágba és ismét kiderült, nem feltétlenül a legismertebb a legjobb. Először lássuk hol kukkanthatunk be a föld alá, aztán mondom, én melyiket miért szerettem vagy nem. A temetők, sírkamrák és katakombák nélküli térkép így néz ki. Most a piros pipákkal jelzett helyeken jártam, előző alkalommal a kékekben. 

Minden utazásom hosszas előkészületeket igényel. De hogy étlapot is terveztem volna, na, olyan még nem volt. Íme a bizonyíték: 

Majdnem az összes helyre eljutottam, majdnem mindent megkóstoltam, jöjjenek tehát az ajánlatok!

Másodszor jártam Nápolyban. A kötelező kűröket már lefutottam, most az ismeretlent kerestem. Ahogy az utcákat jártam ebben a furcsa, megosztó városban, végletek közt csapódtam erre-arra. Felszabadult, gondtalan, vidám séta. Aztán egy kép, egy hely, egy látvány és hosszas merengés az élet értelméről. Már a felkészülési szakaszban éreztem, két dolog érdekel: élet és halál Nápolyban.

Több mint tíz nap Umbriában és kínlódom az írással. Felemás. Talán ez a jó szó, felemás. Vannak helyek, amelyeket mindenkinek látnia kellene. A Marmore vízesést, a föld alatti Narni-t vagy Civita di Bagnoregio-t. Az őszi fényeket, színeket; a középkori városokat a dombok tetején vagy a dombok között rejtőzve.

Bár Sorrento hivatalosan a Nápolyi-öböl része, a köztudatban mégis az Amalfi-part városai közé soroljuk. Azok közül azonban nem a leghíresebb. Amalfi és Positano sokkal népszerűbb. Szerintünk viszont megérdemli, hogy ne csak szálláshelyként és közlekedési csomópontként gondoljunk rá.

Ha Nápolyi-öböl és sziget, akkor Capri. Mivel kerüljük a túlzottan népszerű helyeket, Sorrento és Nápoly között mi inkább Ischián töltöttünk három napot. Ennyi idő semmire nem elég, épp csak belekóstoltunk a lehetőségekbe.

Toszkánába jövet-menet sokan beugranak egy napra Firenzébe. Bár a város ennél jóval többet érdemel, ha csak ennyi időnk van, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Íme néhány sétaútvonal, érintve fontos látnivalókat, rejtett utcákat, tereket.

A recept változatlan: egy hét szabadság, összeszokott baráti társaság, felkészült túravezető, kerékpárok és autók. Csak a helyszín változott, Gömör-Torna helyett Őrség. Meg a végeredmény, ami – talán csak nekem – némileg elmaradt a várttól.