Mi csoda útjaink
Hosszan exponálunk
Firenze szólóban 5. nap
Hazafelé Bolognan át
A hazautazás napja. Nem tudom miért, de már hatkor kipattant a szemem, hétig hánykolódtam, aztán elkezdtem pakolni. A vásárolt kaják elhelyezése kisebb kihívást jelentett. Nyolckor hozták a reggelit, elbúcsúztunk, elindultam. Hál' Istennek nem esett (nagyon).
Firenze szólóban 4. nap
Végső menet
Az utolsó teljes nap. Ma sem tétlenkedtem. Firenze pedig kárpótolt minden fáradtságért.
Firenze szólóban 3. nap
Apró gyöngyszemek
Azt hiszem szép kűrt futottam. Rengeteg helyen voltam. Kisebbekben, az igaz.
Firenze szólóban 2. nap
Rejtett kincsek haladóknak
Chiostro dello Scalzo. Mindenre emlékszem. Minden képre és minden történetre.
Firenze szólóban 1. nap
Ahogy lassan minden a helyére kerül
Soha nem volt még ilyen. Egyedül utaztam. Egy évvel ezelőtt – szinte napra pontosan – Firenzében jártunk. Most visszamentem. Immáron harmadszor.
Velence 15 év után 7. rész
Esős búcsú
Itt a vége. Egy hét után elhagyjuk Velencét. Az időjárás is szomorú lett, az eső csak addig kegyelmezett, amíg leadtuk a csomagokat a S. Lucia-n. Egy utolsó rohamra készültünk.
Velence 15 év után 6. rész
Kötelező gyakorlatok
Ma kicsit komolyabbra vettük a figurát. Tervezetten mentünk. A Dózse Palotában kezdtünk (viszonylag) korán, hogy a odaérjünk a kivilágított San Marco-ba. Elcsendesedni pedig a San Lazarro degli Armeni-t, az örmények szigetét terveztük. Majdnem maradéktalanul sikerült minden.
Velence 15 év után 5. rész
Marco Polo nyomában
A felkészületlenül megnézett Correr után ma biztosra mentünk. Ca’ Rezzonico. Nagyon jó hely. A kiállítások is nagyszerűek, de az a pillanat, amit a férjem elkapott - a teremőr diszkréten leguggolva a vastag brokátfüggönnyel megtisztítja a cipőjét – az verhetetlen. Jókedvűen mentünk tovább, tipikusan az a hely volt, ahol mindenki talál magának valamit, amin elcsámcsoghat. (Itt én fotóztam a férjem helyett. A különbség számottevő. Sajnálom.)
Velence 15 év után 4. rész
Kolostor és festmények
Szombaton és vasárnap van vezetés a Cini Foundation szervezésében a San Giorgo Maggiore kolostoraiban. Volt egy kósza gondolat, hogy a 11-kor kezdődőre odaérünk, de persze nem. Hogy ma se maradjunk scuola nélkül, útba ejtettük a Dei Carminit. Leginkább a monokróm képek és a Giacomo Piazzetta falburkolat fogott meg.
