Itt a vége. Egy hét után elhagyjuk Velencét. Az időjárás is szomorú lett, az eső csak addig kegyelmezett, amíg leadtuk a csomagokat a S. Lucia-n. Egy utolsó rohamra készültünk.

Ma kicsit komolyabbra vettük a figurát. Tervezetten mentünk. A Dózse Palotában kezdtünk (viszonylag) korán, hogy a odaérjünk a kivilágított San Marco-ba. Elcsendesedni pedig a San Lazarro degli Armeni-t, az örmények szigetét terveztük. Majdnem maradéktalanul sikerült minden.

A felkészületlenül megnézett Correr után ma biztosra mentünk. Ca’ Rezzonico. Nagyon jó hely. A kiállítások is nagyszerűek, de az a pillanat, amit a férjem elkapott - a teremőr diszkréten leguggolva a vastag brokátfüggönnyel megtisztítja a cipőjét – az verhetetlen. Jókedvűen mentünk tovább, tipikusan az a hely volt, ahol mindenki talál magának valamit, amin elcsámcsoghat. (Itt én fotóztam a férjem helyett. A különbség számottevő. Sajnálom.)

Szombaton és vasárnap van vezetés a Cini Foundation szervezésében a San Giorgo Maggiore kolostoraiban. Volt egy kósza gondolat, hogy a 11-kor kezdődőre odaérünk, de persze nem. Hogy ma se maradjunk scuola nélkül, útba ejtettük a Dei Carminit. Leginkább a monokróm képek és a Giacomo Piazzetta falburkolat fogott meg.

Második teljes nap, kezdés a Museo Correrben. 

Itt szembesültem először a felkészületlenségből eredő hátrányokkal. Ha rendesen odafigyelek, simán az emeleten kezdek és – talán – nem is nézek meg mást a képtáron kívül. Így viszont átszenvedtem magam egy csomó, számomra érdektelen dolgon, így felérve gyakorlatilag tele volt az agyam és a kedvem is elég rossz lett. Mindegy, egy haszna volt talán: Léda gyűjteményem tovább bővült.

A római Advent kicsit eltérített Velencétől. Félbe maradt a beszámoló. 15 év után, a 15. házassági évfordulónk ürügyén ismét Velencében jártunk. Az előzmények. Íme a folytatás.

Első teljes napunk első feladata: megkeresni a Chorus Pass irodát. Zárt kapu, bent hangulatos kertecske.

Jó hosszú lista volt a mai. Álmomban sem gondoltam, hogy a végére érünk. És mégis. Sőt. Gyönyörű helyeken jártunk és végre volt időnk "semmittenni" is.

Falakon kívül, falakon kívül, föld alatt, föld fölött. Röviden ez volt a harmadik nap. A San Lorenzoban kezdtünk és a Város kegyes volt hozzánk. Nem túl meglepő módon vasárnap lévén mise volt, a fotózás így elmaradt, de nagyon óvatosan azért körbenéztünk.

Nagyon várt napra ébredtünk. San Clemente és Quattro Coronati. Még a nap is kisütött, hogy tovább fokozza jókedvünket.

A cím kizárólag megtévesztésre szolgál. Igaz ugyan, hogy második római utunk advent idejére esett, azonban a karácsonyi előkészületekből vajmi keveset érzékeltünk. Más tematika szerint haladtunk. A föld alatti Város, a kerengők és a freskók háromszögében mozogtunk.