Eljött végre a nap, amelyre már az utazás eleje óta készültünk. Bringatúra a Via Appián.

Van néhány gyengém. A mozaikok és a kolostorok, kerengők például. Kezdjük az utóbbiakkal.

Az Utolsó vacsora mellett még egy téma üldöz. Léda és a hattyú.

(A képek forrása: http://www.atlantedellarteitaliana.it/artwork-3217.html)

A város ismerői megegyeznek abban, hogy aki teheti, a Piazzale Michelangelon kezdje az ismerkedést. Igazuk van, lenyűgöző látvány. Akár szürkés-szomorkás szeptember akár őszi este.

Magam sem tudom hogyan, de néhány napos firenzei városnézésünk - némileg váratlanul - az Utolsó vacsora tematika köré szerveződött. 

• 
• 
• 
• 
• 

Néhány héttel a megújult kolostorépület átadása után jártunk Majkon. Az Oroszlány melletti barokk műemlékegyüttes cellaházakból, templomtoronyból és kolostorból áll.

Romantikus lelkületű ifjak és idősebbek, horgászni vágyó férfiak és asszonyok, ki ne hagyjátok a kőszegi Csónakázó tavat!

Kőszeg belvárosa kicsi, de elbűvölő. Ugyanez igaz a környékre is. Nem is túrának mondanám, inkább egy kellemes sétának. Ennyi kell, hogy eljussunk a Szulejmán (Szultán) kilátóig és lenézhessünk.

Augusztus vége talán nem a legmegfelelőbb időpont az arborétumlátogatásra. Valószínűleg a Chernel-kert sem legszebb arcát mutatta. Nagyvárosban élve azonban minden kis zöldet megbecsülünk. Főleg ha állatok is vannak.

Minden a festményekkel kezdődött. Meg néhány szabadnappal augusztus végén. Reischl Károly Kőszegen készült képeinek nyomába indultunk.

A Chernel ház kertje

A Szent Imre templom akkor...

És most...