Provence-i beszámolónk első része Bonnieux-ben ért véget, maradjunk is itt még egy kicsit. A Luberon vidék falvairól már mindent leírtak, Gordes és társai a toplisták élén tanyáznak. Nekem mégis egy kopár, sziklás, de ettől függetlenül nagyon izgalmas falu, Lacoste volt a kedvencem.

Két, Provence-ban eltöltött hét után nehéz a választás. Lesz hát mindenből egy kicsi – egy csipet ez, egy csipet az, egy csipet amaz – mint a provence-i fűszerkeverékben. Az első részben piacokon, vízparton és hidakon járunk.

A már megszokott nyári, barátos-bringás-országfelfedezős utazásunk célpontja idén is az Őrség volt. Tavaly leraktuk az alapokat, idén mélyfúrásokat végeztünk. (És sokat ettünk.) Bár az időjárás lehetett volna még kegyesebb, azért nem panaszkodhattunk. Erdei séta, tóban fürdés, bringatúra, kultúra. 

Tavalyi nyaralásunk után hiányérzetünk maradt, ezért tértünk vissza az Őrségbe. Úgy esett, hogy szépen végiggondolt terveink a gasztronómiai élvezetek köré szerveződtek. Haladjunk sorrendben: kávé, előétel, teljes ételsorok, ebéd utáni kávé - ügyesen elosztva egy hétre.

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nem kerül elém 4-5 lelkendező cikk a múlt héten Amalfiról. Ezért megírom saját, két évvel ezelőtti tapasztalatainkat. Megengedve, hogy egyszerűen nem volt szerencsénk.

Sajnos az ember alapvetően lusta. Ha önállóan akarsz utazni, akkor azt meg kell szervezni. A szervezés hosszú és időigényes feladat. Ha nincs időd és türelmed, akkor kérj segítséget. A fórumokon és a közösségi oldalakon feltett kérdések nem azonosak a szervezéssel. Hidd el, bepötyögni ezeket pontosan annyi ideig tart, míg megkeresni rájuk a választ. Mindenki elkezdte valahogy, neked is menni fog. (kép)

Bologna remek hely. Pont megfelelő méretű, hangulatos, barátságos, fiatalos. Minden van, ami egy rövid utazáshoz kell: kaja, buli, kultúra. Két-három napot is megér, de ha csak átutazóban vagyunk egy napra, akkor is nagyon mutatós.

Vannak városok, ahol már mindenki járt, mégsem látta igazán. Például Bécs. Csak egy háromnapos bérlet kell, meg némi tervezés. Hundertwasser, Otto Wagner és Zaha Hadid. Parkok, középkori freskó meg zongoraszó a kávéházban.

Kevés olyan hely van, ahol egy utazás áráért rögtön kettőt kapunk. Nápoly ilyen. Több ezer éves város a jelenlegi város alatt. Innen is, onnan is lenéztem az alvilágba és ismét kiderült, nem feltétlenül a legismertebb a legjobb. Először lássuk hol kukkanthatunk be a föld alá, aztán mondom, én melyiket miért szerettem vagy nem. A temetők, sírkamrák és katakombák nélküli térkép így néz ki. Most a piros pipákkal jelzett helyeken jártam, előző alkalommal a kékekben. 

Minden utazásom hosszas előkészületeket igényel. De hogy étlapot is terveztem volna, na, olyan még nem volt. Íme a bizonyíték: 

Majdnem az összes helyre eljutottam, majdnem mindent megkóstoltam, jöjjenek tehát az ajánlatok!