Másodszor jártam Nápolyban. A kötelező kűröket már lefutottam, most az ismeretlent kerestem. Ahogy az utcákat jártam ebben a furcsa, megosztó városban, végletek közt csapódtam erre-arra. Felszabadult, gondtalan, vidám séta. Aztán egy kép, egy hely, egy látvány és hosszas merengés az élet értelméről. Már a felkészülési szakaszban éreztem, két dolog érdekel: élet és halál Nápolyban.

Több mint tíz nap Umbriában és kínlódom az írással. Felemás. Talán ez a jó szó, felemás. Vannak helyek, amelyeket mindenkinek látnia kellene. A Marmore vízesést, a föld alatti Narni-t vagy Civita di Bagnoregio-t. Az őszi fényeket, színeket; a középkori városokat a dombok tetején vagy a dombok között rejtőzve.

Bár Sorrento hivatalosan a Nápolyi-öböl része, a köztudatban mégis az Amalfi-part városai közé soroljuk. Azok közül azonban nem a leghíresebb. Amalfi és Positano sokkal népszerűbb. Szerintünk viszont megérdemli, hogy ne csak szálláshelyként és közlekedési csomópontként gondoljunk rá.

Ha Nápolyi-öböl és sziget, akkor Capri. Mivel kerüljük a túlzottan népszerű helyeket, Sorrento és Nápoly között mi inkább Ischián töltöttünk három napot. Ennyi idő semmire nem elég, épp csak belekóstoltunk a lehetőségekbe.

Toszkánába jövet-menet sokan beugranak egy napra Firenzébe. Bár a város ennél jóval többet érdemel, ha csak ennyi időnk van, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Íme néhány sétaútvonal, érintve fontos látnivalókat, rejtett utcákat, tereket.

A recept változatlan: egy hét szabadság, összeszokott baráti társaság, felkészült túravezető, kerékpárok és autók. Csak a helyszín változott, Gömör-Torna helyett Őrség. Meg a végeredmény, ami – talán csak nekem – némileg elmaradt a várttól.

Három évvel ezelőtt már járunk Berlinben. Nem lett a kedvenc városom. Most egy születésnapi túra keretében ismételtünk. Tartózkodva a kultúrától, a lazulásra fókuszáltunk. Arra, amiben Berlin verhetetlen.

A téli városnézéshez nagyon elszántnak kell lenni. Különösen, ha elhagyjuk a történelmi belvárost és szétnézünk a környéken. Villák, kolostorok, különleges házak egy ugrásra Firenzétől.

Ötödik alkalommal voltam Firenzében. Gyakorlatilag minden fontos dolgot láttam, többször is. Kellett egy újfajta tematika. Nem vagyok gourmand, de az Olaszországban elterjedt aperitivo műfaját szívesen meghonosítanám itthon.

Kevés megosztóbb város van Nápolynál. A lelkendezők áradoznak hangulatáról, mely legtöbbjüknek a száradó lepedők látványát jelenti; a fújolók szidják a mocskot, a bűzt és a hangzavart. Mindenkinek igaza van. Ez a város azonban jóval több ennél. De nem való mindenkinek. Szigorúan szubjektív beszámoló.