Ma kicsit komolyabbra vettük a figurát. Tervezetten mentünk. A Dózse Palotában kezdtünk (viszonylag) korán, hogy a odaérjünk a kivilágított San Marco-ba. Elcsendesedni pedig a San Lazarro degli Armeni-t, az örmények szigetét terveztük. Majdnem maradéktalanul sikerült minden.

A felkészületlenül megnézett Correr után ma biztosra mentünk. Ca’ Rezzonico. Nagyon jó hely. A kiállítások is nagyszerűek, de az a pillanat, amit a férjem elkapott - a teremőr diszkréten leguggolva a vastag brokátfüggönnyel megtisztítja a cipőjét – az verhetetlen. Jókedvűen mentünk tovább, tipikusan…

Szombaton és vasárnap van vezetés a Cini Foundation szervezésében a San Giorgo Maggiore kolostoraiban. Volt egy kósza gondolat, hogy a 11-kor kezdődőre odaérünk, de persze nem. Hogy ma se maradjunk scuola nélkül, útba ejtettük a Dei Carminit. Leginkább a monokróm képek és a Giacomo…

Második teljes nap, kezdés a Museo Correrben.  Itt szembesültem először a felkészületlenségből eredő hátrányokkal. Ha rendesen odafigyelek, simán az emeleten kezdek és – talán – nem is nézek meg mást a képtáron kívül. Így viszont átszenvedtem magam egy csomó, számomra érdektelen dolgon, így felérve…

A római Advent kicsit eltérített Velencétől. Félbe maradt a beszámoló. 15 év után, a 15. házassági évfordulónk ürügyén ismét Velencében jártunk. Az előzmények. Íme a folytatás. Első teljes napunk első feladata: megkeresni a Chorus Pass irodát. Zárt kapu, bent hangulatos kertecske.

Jó hosszú lista volt a mai. Álmomban sem gondoltam, hogy a végére érünk. És mégis. Sőt. Gyönyörű helyeken jártunk és végre volt időnk "semmittenni" is.

Falakon kívül, falakon kívül, föld alatt, föld fölött. Röviden ez volt a harmadik nap. A San Lorenzoban kezdtünk és a Város kegyes volt hozzánk. Nem túl meglepő módon vasárnap lévén mise volt, a fotózás így elmaradt, de nagyon óvatosan azért körbenéztünk.

Nagyon várt napra ébredtünk. San Clemente és Quattro Coronati. Még a nap is kisütött, hogy tovább fokozza jókedvünket.

A cím kizárólag megtévesztésre szolgál. Igaz ugyan, hogy második római utunk advent idejére esett, azonban a karácsonyi előkészületekből vajmi keveset érzékeltünk. Más tematika szerint haladtunk. A föld alatti Város, a kerengők és a freskók háromszögében mozogtunk.

Ezen az utazáson az volt a terv, hogy nincs terv. Várható volt, de sajnos így is lett - ez nem az én műfajom. Ha nincs mihez tartani magam, ha nincs mihez alkalmazkodnom, ha nincs valami végiggondolva, ha nincs mit újratervezni, eldobni, kihagyni, felborítani, végigcsinálni - akkor végem van. Úgy…